„Kövér László és Bayer Zsolt felháborodtak és azonnal kereszténygyalázást kiabáltak, amikor megnézték a norvég posta új reklámját, amiben a Mikulás beleszeret egy férfiba. Kövér a reklám miatt felszólította a katolikus egyházat és minden jóérzésű keresztyént, hogy tiltakozzon, amiért meggyalázták Szent Miklós emlékét, és »köpnek mindarra a hagyományra, ami ebből fakadt évezredeken át«. No, hát akkor én is, mint jóérzésű keresztény megszólítva érzem magam és szívesen elmondom, miben téved, de óriásit a tisztelt házelnök úr és tollforgató cimborája.
Hát a legnagyobb tévedésük, hogy a reklámban szereplő Mikulásnak, amit a norvégok Julenissen-nek hívnak az ég világon semmi köze nincsen Szent Miklóshoz! Julenissen nem december 5-én érkezik, pedig ez Szent Miklós ünnepének előestéje, amikor Magyarországon a Mikulás érkezik, ajándékokat rejt a jó gyerekek kiscsizmáiba. Julenissen viszont arról ismert, hogy kísérőivel együtt ő hozza a karácsonyestét, azaz december 24-én érkezik a gyermekeknek hozott ajándékaival együtt. Ő sokkal inkább hasonlít egyfajta trollra vagy koboldra, mint Myra város egykori jótét püspökére. A legenda szerint a norvég »Julenissen« az istállóban él, de ugyanakkor az év során őrzi az egész birtokot. Egyfajta védelmező karácsonyi manóról van tehát szó, akinek illik a kedvében járni, nehogy valamilyen csínyt kövessen el. Ezért a gyerekek Rømmegrøt-et, egyfajta norvég tejfölös kását tesznek az ajtaja elé, hogy megnyerjék jóindulatát.
Ebből is láthatjuk, hogy a Julenissen esetében is egyfajta szekularizálódott Mikulás-ünnepről van szó, ami teljesen elszakadt Szent Miklós alakjától és a kereszténységtől. Egy elvilágiasodott ünnep részét képezi. Akárcsak társai a Santa Claus, Nikolaus, Télapó, Gyed Moroz azaz »Fagy Apó«. Ők mind egy globalizált Mikulás különféle arcai, akik sokkal inkább piaci termékként jöttek létre, mintsem a szentre való emlékezésként.
Mikor bizonyosodtam meg, kedves Kövér László arról, hogy a reklámban nem a Szent Miklós alakját megidéző szereplő meleg? Akkor, amikor a szerelmes Harry levelet írt Mikulásnak, akivel évente csak egyetlen egyszer találkozott, mégis kölcsönös vonzalom ébredt köztük és szerette volna, ha a Mikulás tud az érzéseiről. Számomra bájos ez a levélírás, mert amíg szokás szerint a gyermekek írnak leveleket a világ összes Mikulásának – a Santa Clausnak, Nikolausnak vagy a Télapónak ugyanúgy – és arról beszélnek, hogy ők mire vágynak, mit szeretnének ajándékba kapni, addig Harry a levelébe n egy különleges vágyáról mesél: