Liberális propaganda határok nélkül

„Nemrég emlékeztünk meg a rendszerváltásról, amit valaki egy megvilágosult pillanatában (jókedvében vagy elkeseredésében) gengszterváltásnak nevezett. A kifejezés azóta az egyre sorvadó magyar humorban, de hovatovább a közbeszédben is szinte polgárjogot nyert. Kevésbé humoros, a magyar megmaradás szempontjából relevanciával bíró mondássá azonban mégsem ez vált, hanem a Szabó Dezső által megfogalmazott mondat:

Mégis vannak, akik kétségbe vonják az igazságát. Ők a liberálisok, más szóval posztkommunisták (mert az igazi liberalizmushoz már alig van közük), akik kétségbe vonnak mindent, ami nemzeti. Csak világpolgár létezik és nyitott társadalom.

A nemzet nem érték, kolonc. Az egyén a fontos, a közösség csak bégető nyáj lehet.

És akkor jön az egyetlen felvidéki magyar napilap (amely lassan már csak attól magyar, hogy magyar szavakból van összerakva), és oknyomoz. Leleplezni véli a magyar polgári kormányt (és természetesen Orbán Viktort), hogy milyen fondorlatos módon, rejtélyesen és szövevényesen támogatja a magyar megmaradást Pozsonytól Tiszacsernyőig. Mert Korčok atlantista szlovák külügyminiszter összevonta a szemöldökét. Ha pedig a szlovák politika mordul, a »magyar« napilapnak összeszorul a hátsója, és rátör a bizonyítási kényszer.

Pedig van mit támogatni. Soroljuk? Lepukkant infrastruktúra, a rendszerváltás óta folyamatosan leépülő ipar, a déli régiókat elkerülő uniós és miniszteriális támogatások, a szabadpiac farkastörvényei által agyonsújtott, kínlódó mezőgazdaság, üresedő, felújításért kiáltó templomok, fogyatkozó, kiürülő iskolák, nem létező bölcsődék, kötelességekkel rogyásig megterhelt önkormányzatok, fél lábon bicegő magyar média, elsorvadóban levő könyvkiadás, magyarfogyás.”

Nyitókép: Mátrai Dávid. Illusztráció.