„A szekuláris állam a modern európai demokráciák egyik akappillère. Az orbáni rombolás, deeurópaizálás egyik kevès figyelmet kapott vonatkozása a szekuláris állam elleni lassan lopakodó merènylet. Az egyházi, különösen a katolikus klèrussal való összefonódás, a keresztènysèg unalomig törtènő súlykolása, az ifjúság oktatásának, nevelèsènek rèszbeni átengedèse az egyháznak.
Mindez èles ellentètben áll a felvilágosodás óta egyèrtelmű európai fősodorral, a szekularizációval, az állam ès az egyház szigorú elválasztása polgári elvèvel.
Orbánèknak ez olyannyira sikerült, hogy ezt mára senki sem merèszeli megkèrdőjelezni, szinte »ösztönös« politikai konszenzussá vált. A jelek szerint ma már az ellenzèk is csendben »belecsúszott« ebbe az intellektuáis csapdába.
Lassan ott tartunk, hogy a közelgő választási verseny fő kèrdèse az lesz, hogy ki a keresztènyebb, mintha ennek a közel tíz milliónak, benne a mindennapi megèlhetèssel küszködő millióknak nem is lenne ezen kívül más baja, szüksèglete.
Akik meg az egyik leghangosabb »igehirdetők«, azok nyakig benne vannak a hedonizmus fertelmes bűnèben, akár a kufárok, akiket ugye Krisztus kikorbácsolt Isten házából.
Kicsit kevesebb ige, kicsit több kenyèr jobb lenne!”
Borítókép: MTI/Beliczay László