Nekem minden évben az egyik legkitüntetettebb ünnepnap a szociális munkások napja

„Nekem minden évben az egyik legkitüntetettebb ünnepnap a szociális munkások napja, hiszen a két legfontosabb nő az életemben szociális munkás. Anyukám pszichológus végzettséggel a végén kb. nevelőként a gyermekvédelemben dolgozott, míg a barátnőm a hajléktalanellátásban. Mindkettőjüket elismerte a szakma, barátnőmet 2013-ban az év szociális munkásának is megválasztották. Egyikük sem gazdagodott meg belőle.

Pont ezért ez az ünnepnap keserű is. Anyukám egyedül nevelt fel, és soha nem élt sokkal jobban, mint azok, akiket egy szociális munkásnak segítenie kell. Emlékszem a napokra, amikor télen a hóban kettesben mentünk a nagymamámtól kapott pénzen visszakapcsolni a gázt vagy amikor karácsonyra dobókockát tudtunk csak venni a család többi tagjának. 

A szociális ágazatban dolgozók helyzete azóta sem lett sokkal jobb. A barátnőm sem kereste meg a hivatalos átlagbért sem utcai szociális munkásként, sem egy civil szervezet vezetőjeként. Számos ismerősöm van, akinek két egymás mellett vállalt állás tudja csak azt jelenteni, hogy anyagilag kint van a vízből.

Ebben az egészben pedig nem csak az a szörnyűség, hogy az államnak dolgozó, tisztességes, szakmai munkát végző emberek nem tudnak megélni, hanem az, hogy nekik kéne felkarolni és segíteni azokat, akik lecsúsznak, akik elvesztik a lakhatásukat, akik munkanélküliek lesznek, esetleg rokkantak vagy bármi olyan baj éri őket, amiben a társadalomnak segítséget kellene adnia. Ők maguk is lecsúszásban élnek, miközben mindennap a magyar nyomort próbáljak enyhíteni, ha felszámolni nem is tudják. Ezek a kizsigerelt emberek végzik el a munkát az egyre jobban leépített intézményrendszerben.

De hiszek abban, hogy ha egyszer piros betűs lenne ez az ünnep, – a szociális munkások napja – akkor abban az értelemben lenne piros betűs, hogy azt mondhatnánk Magyarországra, hogy közösség vagyunk, hogy gondoskodunk azokról, akik rászorulnak, segítünk azoknak, akik feljebb akarnak jutni és megbecsüljük azokat, akik ebben segítenek nekik!

Én politiusként ezért fogok küzdeni, hogy újra tisztességes fizetések legyenek a szociális szakmában, hogy újra legyen a szakmának becsülete, hogy a szociális hálót ne csak toldozni és foltozni tudják azok, akik benne dolgoznak, hanem olyan erőssé szőhessék egy új kormánnyal együtt, hogy az ne engedjen kihullani senkit.

De addig is, ma annyival mindannyiunknak hozzá kell járulni ehhez az ünnephez, hogy megadjuk a tiszteletet annak a több tízezer embernek, akik elképesztő körülmények között végzik ezt a munkát. Köszönjük!”

Fotó: Facebook/Jámbor András