Azt hiszem, a „nagy szétdobáló” ezúttal is sikeresen nyugtázhatja az istenhívőket megosztó alattomos tevékenységét, ha az Isten melletti radikális döntést olyan mértékű elhatárolódás követi, amely esélyét sem adja meg a változásnak. Különösen érvényes ez abban az esetben, ha a megosztottságot a jóra való intés idézi elő, ráadásul keresztény testvérek között.
Éppen Jézus Krisztus példája kell hogy indítson minden őt követő embert, hogy még véletlenül se torlaszolja el a helyes útról letérők elől a visszatérés szűk ösvényeit. A megtérés titokzatos folyamatait sok esetben nem látjuk. Általában a happy endnél döbbenünk rá, hogy mi is történt valójában bennünk vagy mások életében.”