„Mennyire volt megvágva a telexes interjú?
Másfél órából csináltak hat percet.
Volt olyan, ami a beszélgetés során egész más kontextusban hangzott el, mint a vágott változatban?
Rendesen túl van vágva. Csak egy példát mondok: amikor a Tankcsapdáról beszéltem, illetve a Nágiékról, akkor eredetileg azt kérdezték tőlem, hogy értettem, hogy egy igazán jó zenekar nem másol, hanem saját karakterrel dolgozik, adott esetben magyar karakterrel. Az egyik példám a Tankcsapda volt, ami úgy világszínvonalú rockzenekar, hogy közben magyar. Van egy karaktere, amiről azonnal ráismerünk. Ebben a kontextusban mondtam Lovasit is, aki szintén olyan saját világot teremtett, amit sajátunként ismerünk fel. Nágiékat példaként hoztam fel arra, hogyan lehet ízléssel popzenét csinálni. Ahogy három szólamban feldolgoznak egy Follow the Flow-slágert egyszerű zongorakísérettel, az számomra hozzáadott érték a kortárs popzenéhez.
Említette, hogy most is Spotify-t hallgat, holott épp megújul a Petőfi Rádió. Ez is erős kritika.
A Petőfi Rádió megújítása Béli Ádám felelősségi köre. Erről szólt egyébként az interjú jelentős része, ami tudomásom szerint később meg is fog jelenni. Vagy legalábbis egy része. Elmagyaráztam a Telexnek, hogy én nem szerkesztem a Petőfi Rádiót.
Nem is hallgatja?
Most már muszáj, de alapvetően nem vagyok rádióhallgató. Abban a kevés időmben, amit zenehallgatásra tudok szánni, szeretem magam összeválogatni, hogy mit hallgatok.
A kortárs irodalom nyolcvan százalékának kirostálására vonatkozó kijelentése jobb- és baloldali szerzőket is megsértett.
Nem én fogom eldönteni, hogy ki tartozik a nyolcvan százalékhoz, hanem az olvasók ötven év múlva. Ezért hoztam fel példaként a Nyugatot. Ma a legjobb esetben is az egykori nyugatos szerzők legföljebb a húsz százalékát olvassuk.”
Fotó: Földházi Árpád