Legyen ön is csöndes, udvarias informatikusnő!

„A most előterjesztett dokumentum azonban elsősorban azt vizsgálja, miként alakul az egyes karokon a nemek aránya, különös tekintettel a magasabb fokozattal rendelkező oktatókra. És – ó, mizéria! – ki is derül, hogy bár összességében az oktatók 46 százaléka nő, ők többnyire tanársegédek és adjunktusok; a docensek körében arányuk már csak 36 százalék, a professzoroknak pedig egyötödét sem teszik ki. A dokumentum szerzői ezért rámutatnak: itt egyfajta »üvegplafon« hatás érvényesülését látjuk, amennyiben a nők számára a magasabb pozíció ténylegesen nehezebben érhető el.

Hogy maga a jelenség előfordulhat, az nem kérdés – fel is kell lépni ellene, ha bizonyítottan fennáll, tiszta sor. A puszta statisztikákból azonban bajosan lehet messzemenő következtetéseket levonni. Nem árt ugyanis az érintett nőket is megkérdezni egészen konkrétan: Vajon azért tanársegéd-e kegyed még mindig, mert nem kap lehetőséget az előrelépésre, vagy mert a doktori fokozat megszerzése helyett épp messze fontosabbnak tartja a baba-mama tornát vagy esetleg a fia röplabdaedzését? A néni azért ment docensként nyugdíjba, mert esélye sem volt a professzori titulusra, vagy mert az első unokáinak születésekor inkább átnyergelt álomnagyinak? S a kollegina vajon azért fordított-e hátat a tudományos életnek, mert úgy beverte a fejét az üvegplafonba, hogy csak úgy nyekkent, vagy mert időközben rájött, hogy a »Delaminációk hatása rétegelt kompozit szerkezetek öngerjesztett rezgéseire« témakör kutatása roppant érdekes ugyan, de a pralinékészítés, a szütyővarrás vagy a mentálhigiénés coaching mégis jobban bejön? »Saját kis cég, mindennapos, kézzelfogható sikerélmény, meg egyébként is, valahogy az a karrier már nem hoz lázba« – aki harmincas-negyvenes értelmiségi nők körében hallgatózik, könnyen megütheti a fülét az ilyesmi.”