„Tisztelt Elnök Úr!
Ön hazánk jelenkori történelmének egyik legmeghatározóbb időszakában töltött be fontos tisztségeket.
Alkotmánybíróként és az Alkotmánybíróság első elnökeként (1990 és 1998 között) Önnek döntő szerepe volt abban, hogy Magyarországon nem valósulhatott meg a történelmi igazságtétel, nem vonhattuk felelősségre a minősített hazaárulókat. Az olyanokat például, mint Hegedűs András egykori rákosista miniszterelnök, aki több politikai kivégzésért felelt, és aki 1956-ban aláírta a szovjet hadsereget behívó levelet, hogy ezzel teremtsen jogi alapot a Szovjetunió Magyarország ellen indított újabb háborújához. De elkerülte a felelősségre vonást Péter Gábor és sokan mások is.
A Magyar Országgyűlésnek a történelmi igazságtételre vonatkozó törvényalkotását Ön, az Alkotmánybíróság elnökeként, azzal az indokkal lehetetlenítette el, hogy: »A kérdés az volt, lehet-e az alkotmányos garanciákat kivételesen, a rendkívüli történelmi helyzet miatt figyelmen kívül hagyni. Ha az alkotmányosságot tekintem a rendszerváltás lényegének, akkor a rendszerváltás hitele forgott kockán… A rendszerváltás jogállami forradalmát és így a jogbiztonság demonstrálását hosszabb távon fontosabbnak tartom…« (»Hagyni kell történni a sorsot«, Sólyom Lászlóval beszélget Bódy Zsombor és Cieger András, Századvég 31. szám 2004/1 133-175 oldal).
Ön, véleményével és döntésével az igazsággal szemben a jog mellett állt ki és ezzel meg akarta fosztani az újonnan kiépülő demokratikus rendszert erkölcsi legitimációjától.”
Nyitókép: Schmidt Mária Facebook-oldala