Alkotmánybíróként és az Alkotmánybíróság első elnökeként (1990 és 1998 között) Önnek döntő szerepe volt abban, hogy Magyarországon nem valósulhatott meg a történelmi igazságtétel, nem vonhattuk felelősségre a minősített hazaárulókat. Az olyanokat például, mint Hegedűs András egykori rákosista miniszterelnök, aki több politikai kivégzésért felelt, és aki 1956-ban aláírta a szovjet hadsereget behívó levelet, hogy ezzel teremtsen jogi alapot a Szovjetunió Magyarország ellen indított újabb háborújához. De elkerülte a felelősségre vonást Péter Gábor és sokan mások is.
A Magyar Országgyűlésnek a történelmi igazságtételre vonatkozó törvényalkotását Ön, az Alkotmánybíróság elnökeként, azzal az indokkal lehetetlenítette el, hogy: »A kérdés az volt, lehet-e az alkotmányos garanciákat kivételesen, a rendkívüli történelmi helyzet miatt figyelmen kívül hagyni. Ha az alkotmányosságot tekintem a rendszerváltás lényegének, akkor a rendszerváltás hitele forgott kockán… A rendszerváltás jogállami forradalmát és így a jogbiztonság demonstrálását hosszabb távon fontosabbnak tartom…« (»Hagyni kell történni a sorsot«, Sólyom Lászlóval beszélget Bódy Zsombor és Cieger András, Századvég 31. szám 2004/1 133-175 oldal).
Ön, véleményével és döntésével az igazsággal szemben a jog mellett állt ki és ezzel meg akarta fosztani az újonnan kiépülő demokratikus rendszert erkölcsi legitimációjától.”