A munkáltató érdekét figyelembe venni valóban annyira az ördögtől való?

„Kezdjük eme rövid írásművet a saját személyes állásfoglalásom ismertetésével. Csak nemrégiben döntöttem úgy, hogy beadatom magamnak a koronavírus elleni vakcinát. Ennek fényében a vírus kirobbanása óta eltelt egy esztendőben polgártársaim egy részének konstans rosszallásában volt részem. Azon polgártársaiméban, akik felelős módon már legalább az ötödik, háromféle vakcina hibridizációjából képzett, guatemalai oltótechnikát alkalmazó védőoltást is megkapták, míg én egyet sem. És bár megvoltak az indokaim, amelyek miatt nem siettem el az oltakozást, egy év után mégis úgy döntöttem, hogy itt az ideje túlesni rajta. Hogy miért?

Többek között azért, mert a Pfizer vakcinája megkapta a nem vészhelyzeti protokollt követő ellenőrzés engedélyét is, tehát egy hétköznapilag vizsgált gyógykészítménnyel egyenértékű.

Bevallom őszintén, én nem azért adattam be magamnak az oltást, mert annyira rettegek a vírustól, sokkal inkább azért, mert a húszas éveimet nem kívánom a továbbiakban azzal tölteni, hogy otthon kaparom a falat a lakásban. Ezen impozáns bevezető után, amelynek csak azért láttam szükségét, hogy a vírusszkepticizmusom világossá váljon, következzék az aktualitás.

November elsejétől ugyebár a munkáltatók jogosultak a védőoltás felvételét kérni a foglalkoztatottaktól a munkavégzés feltételeként, figyelembe véve az adott munkahely és munkakör sajátosságait. A rendelkezés életbe lépésének első pillanatában egy közepes méretű felháborodás-hullámot generált a magyar lakosság kollektív idegzetének egyébként tükörsima felszínén.”

Nyitókép: Eger, 2021. november 9.
Beoltanak egy nőt a német-amerikai fejlesztésű Pfizer-BioNTech koronavírus elleni oltóanyag, a Comirnaty-vakcina első adagjával az egri Markhot Ferenc Kórház oltópontján 2021. november 9-én.
MTI/Komka Péter