„Ezeket az embereket onnan lehet felismerni, hogy gondterhelt arccal lehet látni őket arról nyilatkozni, hogy roppant drága mulatság, szinte már úri huncutság vasutat, gáz- és vízműveket meg repülőtereket fenntartani, üzemeltetni. Az államról pedig amúgy is tudható, hogy szörnyű gazda, a szent piacról és a törvényekről viszont egy óvodás is azonnal rávágja, hogy tökéletes, hibátlan, mindent is elintéz. Ráadásul úgy, hogy mindenki elégedett és gazdag lesz, ami miatt elkerülhetetlen, hogy az összes állami vállalatot azonnal vagy néhány éven belül el kell adni a franciáknak.
Ezt ők liberalizációnak szokták becézni, mi viszont az állami vagyon kiárusításának. Ezeket a külföldieknek eladott cégeket aztán igen nehéz és költséges dolog visszaszerezni, ellenben kötelező feladat, mert a francia befektető hajlamos piaci fejjel gondolkozni, ami a gyakorlatban azt szokta eredményezni, hogy a szent piac oltárán áldozva addig emeli a villany vagy a gáz árát, ameddig nem szégyelli. Ilyenkor persze visszajönnek a nemzeti kormányok, az emberek ugyanis a saját bőrükön érzik, hogy a komcsik beszélni ugyan tudnak, de előbb-utóbb mindig kifogynak a mások pénzéből, akkor meg igen nagy bajok lesznek, mondjuk négyszer annyit kell fizetni a villanyért, és így a jobboldal visszavásárolja az elherdált vállalatokat.