Láttuk, mivé terebélyesedhet egy rosszul felfogott jogvédő mozgalom – Kyle Rittenhouse ügye komoly figyelmeztetés.
Az utóbbi héten alaposan felrázta a világ és főleg Amerika közvéleményét a Kyle Rittenhouse-ügy. Önvédelem és önbíráskodás, a közösség és az egyén jogbiztonsága tematizálta a globális sajtót. Bár tőlünk igencsak távolinak tetsző, ugyanakkor
így érdemes hatásaival nekünk is foglalkoznunk.
Röviden felidézve a két halálos áldozattal és egy sebesüléssel végződő incidens gyökerét, egy tavaly nyáron Kenoshában zajló BLM-tüntetésig kell visszautazni. Ahogy számos tengerentúli városban, úgy e wisconsini településen is fékevesztett fosztogatásokba, öncélú erőszakba és utcai vandalizmusba torkollott a Black Lives Matter tüntetéssorozat, csak itt a „szokásosnál” is tragikusabb forgatókönyv játszódott le. Az önkéntes rendfenntartóként a városba érkező 18 éves Kyle Rittenhouse a videófelvételek tanúsága szerint az őt üldözni kezdő, majd körölvevő és megtámadó tüntetők közül hármat meglőtt (ebből ketten elhunytak), míg végül másnap a rendőrségen állították elő.
Az ezt követő hosszú jogi eljárás során a balliberális sajtó politikai elfogultságot, lőfegyverrel való visszaélést és rasszista indítékot is vizionált, ám a felvételek egyértelműen azt mutatták, hogy a fiú önvédelemből nyitott tüzet. A felfokozott médianyomás hatására a per tárgya nem csupán az eset megítélése, hanem az amerikai alkotmányos alapok érvényessége lett. Súlyos kérdéssé vált, hogy vajon akkor is
A válasz végül igen lett, Rittenhouse-t a hosszúra nyúlt büntetőeljárás végén a múlt héten felmentették. Az ítélet nyomán azonban rá és a vele szimpatizálókra – ahogy az szinte várható volt – erőteljes médiaössztűz és elégedetlenségi hullám zúdult.
Habár földrajzilag tőlünk, a Kárpát-medencétől távoli az egész eseménysor, azért a BLM-demonstrációk arról tanúskodtak, hogy a tengerentúlról igencsak hamar kontinensünkre gyűrűzik a progresszív őrület. A szobordöntögető, nyelvhajlító, társadalomformáló hevület is gyorsan elért minket, így ne legyen kétségünk afelől, hogy az értékmegőrzés, a közösségek és a rend védelme Európában is kereszttűzbe fog vonódni. A lassú önfeladás útjára lépő nyugat pedig egyre egyértelműbbé teszi, hogy
A lassan öt éve tartó migránsválság önsorsrontó kezelése vagy a vírussal szembeni, enervált védekezés is arra mutat, hogy a közbiztonságot, a békés mindennapokat fenyegető akciókra nem vagyunk felkészülve.
Amerika a Rittenhouse-ítéletet után most levegővételnyi szünethez jutott, ám a kegyelmi állapot törékeny. Nekünk is itt, az öreg kontinensen és különösen saját hazánkban fokozott felelősségünk van az értékek védelmében. Láttuk, mivé terebélyesedhet egy rosszul felfogott jogvédő mozgalom, láttuk, hogyan alakítják át a társadalom hagyományos keretrendszerét a haladárok, ezért ideje hát megerősíteni a normalitás még érintetlen bástyáit.
A nyitóképen: Kyle Rittenhouse. Fotó: MTI/AP/The Kenosha News/Sean Krajacic
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Óriási ováció fogadta a tervet, még a kisebb államok küldöttei is boldogok voltak, csordultig telt a zsebkendőjük az örömkönnyektől. Nizalowski Attila írása.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Egy kegyetlen bűncselekményt tártak fel.
„Egyáltalán nem érdekel, az oroszok mit gondolnak a magyar külpolitikáról” – jelentette ki egy fórumon a külügyminiszter.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
