A lengyel limes

„Az európai délről, vagyis a Görögország, Olaszország és Spanyolország felől érkező migrációnak két fontos geopolitikai vonása van. Egyrészt történetileg visszanyúlik arra a korszakra, amelyben a mediterrán térséggel kapcsolatban levő európai államok – Franciaország, Olaszország és részben még Spanyolország is – folyamatos kapcsolatban voltak afrikai gyarmataikkal. Az innen érkező mai migrációnak fontos – és az említett országok számára részben legitimáló – előzménye az évszázadokra visszanyúló, európai irányú etnodemográfiai átszivárgás. Ezzel szemben Európának nincs teljesen kiépített limese – birodalmi határmezsgyéje –, már csak abból adódóan sem, hogy e déli határ »túlsó oldalán« nem egy nagyhatalmi tömb áll, hanem bukott, sikerületlen államok (ún. failed states) sokasága.

A Belarusz felől érkező migrációnak azonban nincs ilyen »szivárgásos« háttere. A keleti lengyel településekről történő elvándorlás történelmileg már lezárult folyamat (a második világháború alatti népirtást követően), az ukrán vendégmunkások sokasága Lengyelországban pedig nem rokonítható azzal a bevándorlással, amelyet a déli migráció hozott Európába (tekintettel arra, hogy a keresztény kultúrkörbe tartozó emberek rendezett gazdasági migrációjáról van szó). Sokkal lényegesebb, hogy ugyanakkor ez a határvonal két – katonailag és geopolitikailag is megszilárdult – hatalmi tömb közötti választóvonal is; az egyik oldalon a NATO, a másikon pedig a Belaruszt katonailag integráló Oroszország áll.

Vagyis: Lengyelország határánál nem ozmotikus átszivárgás van, hanem ütközőzóna. A konfliktusnak jelenlegi formája az, hogy Belarusz – orosz támogatással – hibrid hadviselési céllal használja ki az EU-val szemben a migrációs potenciált. Tehát itt egy állami-politikai háttér van, eltérően a mediterrán övezetben megfigyelhető embercsempész-magánvállalkozói háttértől.

Az európai limes uniós intézményesítése ekként ellentmondásos helyzetbe került. Az európai birodalomépítő próbálkozások (az Unió föderációvá alakításának a terve) eddig a belső homogenitás megerősítésére összpontosítottak, aminek legnyilvánvalóbb jele az éppen most kibontakozó vita az Európai Bíróság és több állam (Németország, Lengyelország és Magyarország) alkotmánybírósága között. Viszont az a közvetlen katonai-nagyhatalmi fenyegetés, amely a lengyel határon körvonalazódik, felgyorsítja a birodalomépítés kérdésének a külső határokra vonatkozó megfogalmazását is. Van-e európai közös határ limesként – birodalmi védelmi mezsgyeként –, avagy csupán az EU nemzetállami határainak összetoldott külső vonala létezik, amelynek elsősorban belső kijelölő értelme van az EU számára, vagyis csupán annak a belső térnek (némiképp fiktív) meghatározására szolgál, amelyen belül a négy alapszabadság, »az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek szabad mozgása« (az 1958-as Római Szerződés szerint) megvalósul.”