„Szabadságfetisizmus” járvány idején

„Csakhogy a potyautasaink, az oltást megúszni akarók azt mondják, hogy ez az ő személyes szabadságuk korlátozása, az egyenlőség elvének megsértése, az ő stigmatizálásuk, kitaszításuk, ami nem járványügyi indokok alapján történik, hanem azért, hogy rákényszerítsék őket az oltásra. És rögtön itt is vagyunk a célnál. Tele van a társadalmunk olyan emberekkel, aki csak a személyes világában és önmegvalósításában él, nem képes másképp értelmezni semmit, csak a saját hóbortjai alapján akar élni. Természetesen úgy, hogy a kockázatközösségünk által nyújtott minden szolgáltatást igénybe vesz, sőt kikövetel magának. Mert az neki jár. Ha valakit egészségügyi okokból nem lehet beoltani annak is viselnie kell ennek a következményeit, egyrészt együtt kell élnie a veszéllyel és neki is úgy kell viselkednie, hogy ne veszélyeztessen másokat, ami ebben az esetben egybe esik azzal, hogy magára is vigyáz. De aki szabadon dönthet arról, hogy nem akarja beoltatni magát, az továbbra is »teljes szabadságot« akar.

Döbbenten tapasztalhatjuk, hogy hány formálisan értelmesnek tűnő diplomás, akár doktorival is rendelkező ember (természetesen az esetek döntő többségében »társadalomtudományos« képzettségű emberekről beszélünk) képtelen megérteni, felfogni, hogy egy járványos megbetegedés hogyan terjed és hogyan lehet a terjedését megakadályozni. Létrehoztunk egy olyan emberfajtát, aki mindent a saját személyes szabadsága szempontjából néz, aki jogi megoldást keres a természettudományos problémákra, mert azokat is jogszerűen, a liberális értékeknek megfelelően akarja megoldani. És ne felejtsük el, ezeket a potyautasokat, a kockázatközösségünk élősdijeit mi tartjuk el és mi tartjuk életben. Elvi okokból nem akarnak emberek részt venni a közös védekezésünkben. Hát ne tegyék, de akkor viseljék el az elveik következményeit a való világban, ahol a dolgoknak komoly következményeik vannak. Fogadják el a társadalom, a közösség döntését, a tudomány döntéseit és segítsenek megvédeni magukat és mindenki mást is.”

Fotó: MTI/Balázs Attila