Ez nem „cserbenhagyásos evangelizáció” – interjú a Ferenc pápa nevét viselő kávézó alapítóival
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A szerző szerint egy sokgyerekes édesanya önsorsrontó szerencsétlen, aki a családjáért gürizik évtizedekig, ahelyett, hogy egy komcsi osztrák városba ingázna genderszakos diákokat tanítani.
„Ha egy Progresszív Katolikus Ellenzéki Teológusnő nekimegy a Facebookon az előválasztás egyik jelöltjének, akkor alapesetben adná magát, hogy kényelmesen hátradőljünk és jól szórakozzunk a bevitt pofonokon. Amikor azonban a dühödt kirohanás keretében az Igazikatolikus egyszerre a hívő embert mint olyat kezdi nagy erőkkel besározni, talán mégse helyénvaló némán szemlélni az eseményeket.
Történt ugyanis, hogy MMag. Dr. Theol. Progr. Perintfalvi Rita a következőket adta ki magából egy szép őszi napon: »a magyar egyházi gondolkodás és a katolikus emberek, férfiak gondolkodása, különösen azoké, mint pl. MZP is, akik még mindig járnak templomba, akiknek hét gyerekük van, azok általában pont így gondolkodnak még 2021-ben is a nőkről [ti. állítólag elnyomóan]. Mert, ha nem így gondolkodnának, eleve nem lenne hét gyerekük. (…) De hogyan érti meg ezt egy olyan férfi, aki ennyire hithű katolikus és nyilván a felesége sem tanította meg őt semmi másra. Nincsen előtte egy olyan nő mintája, aki sikeres, aki el tud érni dolgokat és akire ő mint férfi lehet büszke.«
Az ugye ordít ezekből a mondatokból, hogy
Hanem egy önsorsrontó szerencsétlen, aki a családjáért gürizik évtizedekig, ahelyett, hogy egy komcsi osztrák városba ingázna genderszakos diákokat tanítani – valami ilyesmi sejlik fel az írásból. Mármost ennél profibban nemigen lehetne belerúgni a nagycsaládos anyák önérzetébe.
Ha egy feminista szerint nem minősül sikernek és büszkeségre okot adó ténynek, ha egy nő elvezet egy kilencfős nonstop háztartást a maga logisztikájával, akkor hogyan várjuk el, hogy egy faragatlan macsó elismerje az emögött álló teljesítményt?
De arról is érdekes lenne látni egy statisztikát, hogy a szégyenletes szexuális visszaélések áldozatai között hány olyan van, aki csonka családban nőtt fel, és hány olyan, akinél volt otthon egy odafigyelő, érzelmi biztonságot adó anya, egy férfimintát mutató édesapa és akár több testvér. Csak mert mifelénk, ahol ez adott, soha senkit nem környékeztek meg beteglelkű pedofilok – ami akár arra is utalhat, hogy egy erős, stabil nagycsalád efféle védő-megelőző funkciókat is elláthat. Tényleg csak tipp.
Viszont sunyin megbúvik az eszmefuttatásban egy nem kevésbé érdekes félmondat: hogy tudniillik azok tekintik alacsonyabb rendűnek a nőket, »akik még mindig járnak templomba«.”
Borítóképünkön Perintfalvi Rita teológus