A vezető elemző lerántotta a leplet az egyre gyurcsányosabb Magyar Péterről
Pindroch Tamás elmondta, hogy miért gyurcsányosodik a Tisza elnöke.
Kampánytaktika: a jobboldaliként beállított Márki-Zay győzelmével akarják most eladni a valódi megújulásra képtelen, ismét Gyurcsány által dominált baloldalt. Ez vonható le következtetésként az előválasztásnak nevezett procedúrából.
– kiabálta a mikrofonba Orosz Anna, a Momentum ügyvezető elnöke Márki-Zay Péter vasárnap esti eredményváróján. Na de ki győzött pontosan? És mi NEM történt az előválasztáson, amit most egyesek próbálnak belemagyarázni?
Hiába beszélt erről a második fordulót behúzó hódmezővásárhelyi szónok-polgármester, s írtak ilyeneket egyes elemzők is. Kétségtelen: volt azért itt némi meglepetés, illetve némi furcsa bája annak, ahogy Márki-Zay az MSZP megújításáról beszélt, miközben a helyszínen tapsolt neki Tóth Bertalan, Molnár Zsolt, Harangozó Tamás, Komjáthi Imre és Bárándy Gergely. A szocik valójában szinte belerokkantak az előválasztásba, a „megtisztulásuk” pedig leginkább arról szólt, hogy néhány emblematikus politikusok átnyergelt Gyurcsány Ferencékhez. De szoci nem vész el, csak átalakul! Egyes MSZP-sek mezt váltottak, de nem mentek messzire.
A DK szóvivője egyébként éppen a buli közben az ATV stúdiójában tisztázta: a DK lett a legerősebb párt, no meg szövetségesük, a Jobbik. Ők így együtt adják majd a jelenlegi ellenzéknek a 2022-es választás után felálló legerősebb frakcióit.
Hiába győzött tehát a Gyurcsánynak is beszóló, halálcsillaggal és sugárnyalábokkal álmodó, a régi ellenzékkel „leszámoló” politikus: ahogy azt maga is elismerte,
A 444 szerint politikai földrengésnek is beillik, ami történt, hiszen együtt bulizott Kőszeg Ferenc, Elek István és Lukácsi Katalin.
Szerintünk erről erős túlzás beszélni. Valójában a mindenkori baloldal emeli most pajzsra Orbán újabb „legyőzőjét”, a sokadikat a sorban Bajnai, Pukli István vagy éppen Karácsony Gergely után. Tehát senki nem váltott le senkit, pláne nem az ellenzéket.
Nincs jobboldal és baloldal – tette egyértelművé maga Márki-Zay kissé hosszúra nyúlt győzelmi beszédében. Az „új arcnak” – aki már a 2018-as hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választáson is valamennyi ellenzéki párt szövetségeseként indult – a balos sajtó beszámolói szerint persze együtt örült Horn Gyula egykori támogatója és a fiatal, politikai újonc Youtube-függő Budapest talán legszűkebb utcájában, az Anker közben. Csakhogy ilyen sokszínűséget láttunk már 2013-ban a Milla tüntetésein vagy a Momentum Nolimpia-kampányában is. Kőszeg vagy Elek alighanem akkor is tapsolt.
Valahogy a balliberális oldalon elementáris igény mutatkozik az újracsomagolásra, miközben a háttér lényegében sohasem változik. Ha csak arra nem gondolunk, hogy a 2010 előtti éveket személyében is meghatározó Gyurcsány Ferenc régóta nem volt olyan erős szereplője a közéletnek, mint most.
Aligha. Egyrészt a Momentum elnöke, Fekete-Győr András konkrétan belebukott az előválasztásba, melyen csupán három százalékot nyert el. Igaz, egyes lila jelöltek egész jól szerepeltek néhány budapesti körzetben, olykor kifejezetten az online szavazatok révén, ám a párt összességében szintén megsínylette ezt a „demokratikus vívmányt”. Hiába ünnepelt, s beszélt (Gyurcsány után szabadon) a szeretet erejéről, az előző „új reménység”,
Nem is beszélve a kampányába százmilliókat pumpáló „adományozókról”.
És pláne nem győzték le a Fideszt. A magát egységesnek mutató ellenzéket továbbra is számos belső feszültség és sérelem szabdalja, nincsenek igazán új politikusaik, minden látszat ellenére alapvetően paktumok és „füstös szobás” megegyezések révén alakulnak az erőviszonyaik.
Ezt a mostanra mintha kissé elfelejtett, a 106 egyéni balos jelöltet meghatározó első fordulóra való felkészülés, a lepapírozott jelöltállítások is megmutatták. És ez következik most is, amikor a pártvezetők újra asztalhoz ülnek, hogy átbeszéljék a közös listán szereplők sorrendjét. Vajon attól még, hogy Márki-Zay bármiféle közjogi relevancia nélkül első lett a második fordulóban, párt és frakció nélkül mekkora beleszólása lesz a 2022-es voksolás utáni belső erőviszonyok meghatározásába? Lehet, hogy több, mint mondjuk két hete, de akkor sem ő lesz bandavezér. Éppen ellenkezőleg!
Van itt még valami. Ungváry Rudolf, illetve fia, Krisztián és mások is értekeztek arról a napokban, hogy a valódi befolyás a Gyurcsány által tető alá hozott DK-Jobbik-tandemnél lesz. Tiszta sor, szerintünk is. Ám a reménybeli kormányváltás érdekében úgy látják, érdemes egy jobboldali listavezetőt maguk előtt tolni a kampányban. Néhányan a konzervatív oldalon is felkapták a fejüket:
Márki-Zay saját bevallása szerint olyan közös programot hajtana végre, amelyben a baloldali és a zöld programelemek, sőt a liberálisoknak kedves, fontos pontok is megvannak. Tehát szó sincs arról, hogy győzelműk esetén konzervatív kormány alakulna Magyarországon – tisztázta az egyik jelölti vitán. Mondott olyat is: azon fog dolgozni, hogy a DK legyen a legerősebb kormánypárti frakció a parlamentben. Tegyük hozzá: az a DK, amelyik az egyházak megregulázását és megrövidítését tervezi.
Ugyancsak nem virtigli jobboldaliságra vall, ha valaki őszinte szembenézésnek nevezi az őszödi beszédet. Egyébként már önmagában az, aki Gyurcsány Ferenccel szoros szövetségre lép, bajosan nevezheti magát jobboldalinak.
Az ellenzékváltás és a „valódi jobboldaliság” tehát csupán hazug kampányszlogenek. Ezekkel a fogalmakkal csak a kormányváltást akaró politikusok és véleményvezérek próbálják mostantól eladni a belső átrendeződésen átment, ám valódi megújulásra képtelen, ismét Gyurcsány által dominált baloldalt. A stáb tehát nem változott, hiába találtak új főszereplőt.
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs