Elindult a félév Grazban

„Elindult a félév Grazban és ismét van egy órám az egyházon belüli szexuális visszaélések témájában. Tegnap találkoztam először a csoporttal, a létszám megint elérte a maximumot, sőt még voltak a várólistán is. Tehát a téma iránti érdeklődés hatalmas. Az a legjobb az óráimban, hogy hozzám nem csak teológus hallgatók járnak. Nagyon sokan jönnek egyéb szakokról is, most is a csoport egy jelentős része gender szakos. Milyen durva, hogy nálunk meg pont ezt a szakot tiltották be törvényileg. Pedig pont ezeket a hallgatókat érdeklik nagyon ezek a témák, mert a bántalmazás minden formája ellen szeretnének fellépni ezek a diákok. Meséltem nekik a könyvről, a benne megszólaló áldozatok hatalmas bátorságáról. Nagyon megérintette őket a dolog. Ahogy az is, hogy Ausztriából nézve teljesen érthetetlen a magyar egyház reakciója. Amikor elmeséltem nekik Pető Attila feljelentését, azt már el sem akarták hinni.

Most nagyon sok fiatal, a huszas évei elején járó hallgatóm van. Rajtuk nagyon láttam az óra végére, hogy néhány árnyalattal halványabb lett az arcuk. Kemény lelki és pszichés megpróbáltatás lesz számukra ez az óra. Tudom. És bár a sajtóból hallottak már jó pár esetről, ilyen mélységében még nem találkoztak áldozatokkal. Ez bizony próbára fogja tenni a hitüket. Az egyházról való gondolkodásuk naivitása is csiszolódni fog, ebben biztos vagyok. Hiszen az eltussolás és a probléma súlyos mélysége az osztrák egyházat éppúgy érinti, mint az összes többit. Kértem őket, ha nem bírják a történetek megrázó elemeit, emeljék fel a kezüket vagy írjanak privátban emailt. De egy alkalommal, amikor már előrhaladtunk a feldolgozásban egy pszichológus prof. kollegámat is be fogom hívni, hogy segítsen nekik a feldolgozásban és ne legyen számukra is trauma ez az óra.

Egyszer már tartottam egy órát erről a témáról, de akkor még csak éppen kezdtem írni a könyvet. És már akkor is azt jelezték vissza a végén, hogy fantasztikusan sokat tanultak, ez volt az egyik legfontosabb órájuk az eddigi tanulmányaik alatt, de iszonyatosan megterhelte őket lelkileg. Hát igen. De abban legalább bízhatok, hogy ezek a fiatalok, amikor végeznek majd és hitoktatók, papok, lelkipásztori munkatársak lesznek és felfigyelnek majd egy-egy ilyen esetre, azonnal érteni fogják, hogy miről van szó és nem fognak habozni, hogy megmentsék az áldozatot, aki esetleg majd éppen tőlük kér segítséget. Milyen érdekesek az Isten útjai, hogy idehaza találkoztam a gonosszal, de kint, ezek a fiatalok fogják elsőként élvezni ennek a harcnak a gyümölcseit. És amíg a magyar katolikus egyház hallgat a könyvemről ill. a személyem lejáratásán kívül semmi más nem érdekli őket, az osztrák egyház máris gazdagodik és tisztul a munkásságom által. Vagyis valahol az egyik szemem sír, a másik meg nevet. De hát ugye Isten útjai! Ki tudja még, hova vezetnek!”