„A második világháború folyamán volt egy olyan politikai erő, amely nem szégyellte a magyar ügyet a németek ügye alá rendelni. Mindezt úgy, valamiféle zavaros »igazságosság« jegyében, hogy közben magukat »hungaristának« mondták. 1944. október 15-én jött el a nyilasok napja, amikor nyíltan és tevőlegesen elárulták a hazájukat a Német Birodalom kedvéért.
Edmund Veesenmayer, a teljhatalmú birodalmi megbízott szeptember 23-án Hitlernél járt. A román átállás után az aggasztóan hasonló irányba mutató magyar fejleményeket beszélték át. Amikor visszatért a magyar fővárosba, magához hívatta Szálasit, és közölte vele, hogy a német államvezetés a továbbiakban őt tekinti az »egyetlen felelős tényezőnek« Magyarországon. A teljhatalmú birodalmi megbízott azt javasolta Szálasinak, hogy a hamarosan bekövetkező »kibontakozásig« helyezze magát német védelem alá, nehogy Horthyék őrizetbe vegyék. Szálasi, ez az egzaltált, hatalomvágyó fantaszta, örvendezett, hiszen ő a magyar ügyet csak a németek ügyének alárendelve tudta elképzelni.”
Nyitókép: Szálasi Ferencet a Sándor-palota bejárata előtt német ejtőernyősök üdvözlik (Bundesarchiv)