Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A klip résztvevői azon hatalmi kör kiszolgálói voltak, amelynek visszatérésében reménykednek.
„Mire számítanak azok a kulturális szereplők, akik ott vannak ebben az ellenzéki klipben? Pénzre vagy arra, hogy megsokszorozódnak az alkotói lehetőségeik?
Valójában nem kultúrharc folyik Magyarországon, hanem az elitek pozícióharca. A klip résztvevői annak a hatalmi körnek voltak a kiszolgálói, amelynek visszatérésében reménykednek. Az MSZP–SZDSZ-koalíció juttatta domináns helyzetbe, ruházta fel szinte mindenható döntési jogkörrel ezt a réteget a kultúrában. Mindez 2010-ben megváltozott, ám ők most a viszonyok visszarendeződésében reménykednek. Csakhogy ez elmarad, erre hívtam fel a figyelmet. Ha győzne is véletlenül az ellenzék 2022-ben, ők nem jutnak vissza a hatalomba, vagyis régi pozícióikba, ugyanis jön egy új balliberális elit, amely félresöpri őket.
Lehet okuk panaszra azoknak, akiket a klipben látunk?
Szerintem nem. Az elmúlt tíz évben jóval több pénzt költött az ország kultúrára, mint eddig bármikor. Csak a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) közel 500 millió forintot fizet ki évente a kortárs íróknak különböző ösztöndíjak formájában. És akkor még nem beszéltünk a Nemzeti Kulturális Alap vagy a Magyar Művészeti Akadémia nyújtotta támogatásokról. Mindeközben eszünkbe sem jut, hogy korlátozzuk az alkotói szabadságot. Sőt, épp a konzervatív kurzus a gondolat és a szólás szabadságának egyetlen potenciális őre.
Kik reprezentálják a balliberális kultúrelitet a klipben?
Egy még alapvetően a Kádár-korból való, majd az MSZP–SZDSZ-koalíció által békén és helyén hagyott réteg. Az úgynevezett karámlogika tartotta egyben ezt az elitet, amely a hetvenes évek végén már a haszonélvezője volt az akkori, enyhülő kádári kultúrpolitikának. Ugyanazok a nevek köszönnek vissza, akiknek jól ment régen, és jól megy most is.
Talán nem az anyagiak, hanem elvek és eszmék vezérlik őket?
Örülnék, ha léteznének elvek, és létezne elvhűség a balliberális térfélen. Mert ha ez így lenne, akkor nem jött volna létre a mai szivárványkoalíció. Olyan emberek és erők léptek itt szövetségre, akiket az állítólagos elveik amúgy nagyon nem engednének szövetségre lépni. Már az SZDSZ-nél megtört az elvszerűség, hiszen ők kijelentették, sohasem borulnak össze szocialistákkal. Aztán dehogynem! Azóta a túloldali térfélen nem lehet eszmékről beszélni.”