Mikor jön el az idő, hogy egy egyetemi intézményvezetőnek nem kell tartania attól, hogy ezek az emberek hisztit csinálnak és rá nézve következményei lesznek, ha engedélyez egy ártatlan rendezvényt.
Mikor jön el – bibói gondolat mentén – az a szabadság az egyetemeken, amikor megszűnik a félelem... és attól sem kell félni, ha egy rendezvényt valaki szervez és attól sem, hogy amiatt vitára alkalmatlan liberálisok toporzékoló hisztit csapnak...
Sajnálom, hogy ennek a trendnek még tisztességes és egészséges lelkű egyetemi vezetőknek is meg kell hajolni. Sajnálom, hogy a magyar egyetemeken az elmúlt 50 évben nem változott semmi – ez pedig meg is látszik rajtuk.
Mert hiába a felújítás, az új kampusz, a digitalizáció, az új koli, ha a levegő ugyanaz a száraz, poros-dohos, belterjes posvány. Sőt, nem csak hiába, hanem egyesen fölösleges, ha a régi komcsikat, váltják az újak csak most éppen nem tisztán vörösek hanem zöldek vagy épp »sokszínűek«.
És most is hazudnak. Sosem akartak világnézeti sokszínűséget. Sosem akartak valódi vitákat. Sosem akarták meghallgatni a másikat; sosem hittek a gondolat és vélemény szabadságában. Egy valamit akartak és akarnak most is: felületet és megmondani, hogy ott ki és miről beszélhet. Ez a hazugság és elhallgattatás »kultúrája«, a »cancel culture«.