Az 1956-os forradalom és szabadságharc keresztény szemmel

„Az ’56-os forradalom nekünk, magyaroknak, közülünk pedig különösen is azoknak, akiknek megadatott, hogy megtapasztaljuk a kommunista rezsim elnyomását és abszurditását, kiemelkedően fontos, mély érzelmeket keltő történelmi esemény. Olyan ünnep, amelyet nemcsak mint a történelem egy darabját szemléljük, hanem saját történetünk részének érezzük, azonosulva a pesti srácokkal, a szabadság iránti lelkesedéssel és azzal, hogy a szabadságért nemcsak élni, hanem adott esetben halni is érdemes.

2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján kiállítást rendezhettem a Szent Benedek Gimnáziumban Budapesten, az I. kerületi Fő utcában. Óriási élmény volt a szervezés során olyan nagy ’56-os hősökkel találkozni és beszélgetni, mint Pongrátz Ödön vagy Wittner Mária, meghallgatni Grosits Gyula és Bolberitz Pál ’56-os visszaemlékezéseit, Kovács Gergellyel berendezni egy különleges relikviákból álló Mindszenty kiállítást, és a Nemzeti Múzeum kiváló szakembereivel, Bak Andreával és Marosfalvi Ákossal egy egyedülálló ’56-os tárlatot készíteni addig soha be nem mutatott fénykép gyűjteménnyel, féltve őrzött emléktárgyakkal, a Sztálin szobor egy darabjával.

A diákok között akkor felmerült kérdésként, hogy vajon keresztény emberként ünnepelhetünk-e mi egy olyan eseményt, amelynek során emberek haltak erőszakos halált? Beleférhet-e a jézusi eszménybe a forradalom, a szabadságharc, úgy egyáltalán, az erőszak bármilyen formája?”