Nos, ez az emelkedett nyilatkozat meg az ahhoz tartozó nagyvonalú gesztus párját ritkítóan tiszteletre méltó és hallatlanul imponáló – már csak az a kérdés, hogy ha az incidens nyomán Szabó Tímea lelkében valóban ekkora béke uralkodik, akkor miért is kellett az erőszakos vénasszonyt a nyilvánosság elé rángatnia? Miért is kellett a sebeket gyógyítgatni vágyó Szabó Tímeának megtorló szándékú gyűlöletkampányt vezényelnie olyasvalaki ellen, akinek az agresszivitását a politikai megszállottságon kívül demencia vagy pszichés zavar is magyarázhatja? Miért is kell a befolyásos képviselőnőnek a közösségi médiában önbíráskodnia?
Semmi szükség a békevágy megvallásának meg a sebek begyógyításának hazug szólamaira: Szabó Tímea jelentse csak fel azt az erőszakos nyugdíjast, aki bántalmazta őt, a rendőrség meg nyomozza ki, hogy mi történt, és ha az öregasszony segítségre szorul, akkor a társadalom segítsen rajta, ha pedig büntetést érdemel, akkor büntesse meg! Egy jogállamban így megy ez.
A Párbeszéd politikusa az elmúlt hónapok legálságosabb képmutatását tanúsítja: ő nem akar gyűlöletet szítani, de azért gyűlöletet szít egy jó eséllyel beteg pszichéjű állampolgár ellen, és odaveti a kommentmező féllényeinek, hogy tisztítsák le a csontjairól a húst. Mit gondol majd Szabó Tímea, ha valamelyik követője felismeri az öregasszonyban a szomszédját, és elégtételt vesz rajta az ő sérelméért? Arról is a gonosz Orbán Viktor tehet majd? Vagy mindenki vegye tudomásul, hogy ha konfliktusba kerül Szabó Tímeával, akkor megszűnnek a személyiségi jogai, nem illeti meg az ártatlanság vélelme, és többé nem védi meg semmi a képviselőnő bosszújától?