2. A lány azért is beazonosíthatatlan amúgy, mert nem egyetlen nővel interjúztam, hanem néggyel, különböző napokon, különböző helyeken. Ezzel a lánnyal ráadásul spontán találkoztunk az utcán, tehát nem is leszervezett dolog volt, amit tudhatott volna bárki.
Plusz nem csak ezzel a nővel beszéltünk aznap az utcán. Sokakkal váltottunk szót városi riportunk alatt.
Összefoglalva: ha létezne is egy mindne lépésünket figyelő, nagyon éber titkosrendőrség (amely nem létezik Afganisztánban), akkor legalább tíz nőt kellett volna hogy letrackeljen. És utána mi van? Ki van takarva a neve. Kínvallatják a tíz nőt, hogy melyik írta nekem azt a felháborító információt, hogy depressziós? Ráadásul nem csak ez a lány volt művelt és angolul tudó. Beszéltem ügyésznővel, újságírónővel is. Szóval semmi esély arra, hogy még ha akarnák is, megtalálják ezt a kitakart nevű lányt.”