Máris tettél valamit a mindennapi normalitásért.
„A régi és az új ember között a legszembetűnőbb különbség az, hogy az utóbbi állandóan versenylázban ég. Muszáj másokhoz mérnie magát, irigyelnie és gyűlölnie a nála tehetségesebbet, szorgalmasabbat. Muszáj cikáznia az autópályán, mert elviselhetetlen, hogy Budapesttől Nyíregyházáig akár egyetlen autó is legyen előtte. Ha nem birtokolja a divatos brandek legújabb termékeit, belebetegszik, hogy lemaradt a versenyben. És mindenhez hozzá kell szólnia, mindenbe bele kell pofáznia, mert nem keletkezhet az a látszat, hogy az űrkutatástól a burkolásig akad terület, amihez nem ért.
Nyilván a régi ember is hordozott rossz tulajdonságokat, de amikor általánossá válik a versenyhelyzetnek álcázott önzés, amikor a természetes kiválasztódást és a rendet ideológiai vezérelvek és a hülyeség demokratizmusa váltja fel , akkor nagy a baj. Mint ma, 2021-ban a nyugati civilizációban.
Ne szégyelld kimondani, ha úgy alakul: ehhez nem értek, bocsánat. Máris tettél valamit a mindennapi normalitásért.”