Alapjogokért Központ: Annak ellenére, hogy az antiszemitizmus egy új hulláma érte el a Nyugatot, Magyarország a béke szigete maradhatott
Yair Netanjahu a konferencián elmondta: Izrael Európát is védi a muszlim bevándorlóktól.
Igen, merünk nagyok lenni; mert igen: úgy gondoljuk, hogy Magyarország a világ közepe.
„»A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet« – így foglalta össze Roger Scruton annak a világnézetnek a lényegét, mely napjainkban soha nem látott támadás alatt áll az Atlanti-óceánon innen és túl egyaránt. A konzervatív meggyőződést, a mi életünk természetes rendjét éppen az a liberális credo próbálja meg korlátok közé szorítani, amely eredetileg (ki emlékszik már erre?) a gondolatok sokszínűségét, a vélemények pluralitásának szükségességét tűzte zászlajára. Ráadásul a XXI. század liberálisai éppen azokkal a szocialistákkal fogtak össze és vették globális össztűz alá a nekik nem tetsző »gondolatbűnöket«, akiket korábban – éppen diktatórikus reflexeik miatt – hevesen elutasítottak: s lám, mára egybeforrasztotta őket mindkét ideológia sajátossága, a doktriner és totalitárius jelleg.
Ma már közös céljaik vannak: eltörölni a hit, a család, a nemzet és a szuverén államiság írmagját is a köztudatból. Ez a civilizációgyilkos szövetség nem pusztán el akarja nyomni a tőle eltérő állásponton lévőket, hanem alapvetően át akarja írni a történelmet, az emlékezetpolitikát is, hogy olybá tűnjék: azok, akik ellen a progresszió ma fellép, eredetileg is bűnben fogantak. Az életmódunk átfogó támadás alatt áll: Nyugaton ma már nem a szabadság, hanem az érzékenység tisztelete a fontosabb; az én véleményem a másik érzékenységéig terjedhet – és bármiféle értéktételező vélemény »nyilván« sérti valakinek, valakiknek az érzékenységét. E groteszk balliberális ideológiai koalíciónak van azonban egy előre talán nem kalkulált, de számunkra annál örömtelibb hozadéka: az, hogy „túltolják a biciklit”. Mivel e totalitárius ideológiák jelenleg a legszélsőségesebb formájukban nyilvánulnak meg, velük szemben jobboldali reneszánsz, konzervatív ébredés van kialakulóban. És ennek a – mondjuk ki – konzervatív ellenforradalomnak fog az Alapjogokért Központ még erőteljesebb szellemi és gyakorlati muníciót biztosítani.
Igen, a teremtés rendje által adott, természetes értékek gátlásokat nem ismerő lerohanása az a politikai vírus, amely életre hívta a konzervatív immunválaszt: az európai kontinensen, Közép-Európa szívében szerveződik a kontinens első Konzervatív Politikai Akció Konferenciája (CPAC). Az Alapjogokért Központ az Amerikai Konzervatív Unióval (ACU) együttműködve arra vállalkozik, hogy 2022 tavaszán Budapesten rendezze meg az USA egyébként legnagyobb konzervatív seregszemléjét – azért, hogy a közös, minket érő fenyegetésekre minél erősebb viszontválaszt adhassunk. Az ACU az egyik legnagyobb amerikai jobboldali szervezet, az általuk 1974 óta megtartott konferenciákon minden alkalommal felszólalt az aktuálisan hivatalban lévő republikánus elnök, és mára egyértelműen a CPAC lett a tengerentúli jobboldal legbefolyásosabb rendezvénye.
Bármi mást sugalljon is a fősodratú liberális nyilvánosság, az Atlanti-óceán mindkét partján tapasztalható egyfajta „jobbos” újjáéledés, amelynek szimbóluma lesz a jövő évi magyarországi CPAC. Az is világos, hogy mindig több az, ami összeköt bennünket, mint az, ami elválaszt. Erkölcsi, politikai és társadalmi iránytűnk azonos irányba mutat: a teremtett értékek megőrzése felé. Nagyon határozott célunk van a rendezvénnyel: összekapcsolni az amerikai és az európai konzervatív újjáéledést a közös értékeink felismerése, beazonosítása és védelme révén. Azt szeretnénk, ha a világ konzervatívjai ismét Magyarországra figyelnének, mert igen, merünk nagyok lenni; mert igen: úgy gondoljuk, hogy Magyarország a világ közepe.
Érdemes feltenni a kérdést: melyek azok a közös erények, amelyek bennünket összekötnek? Mi ab initio hiszünk abban, hogy elidegeníthetetlen jogaink forrását a teremtésben kell keresnünk. Valljuk, hogy a nyugati civilizáció alapját a zsidó-keresztyén kulturális övezet jelenti. Számunkra a nemzeti identitás erősítése, a föderalisztikus törekvésekkel szemben a (tag)állami szuverenitás védelme elsődleges cél, ezek feladása pedig olyan demarkációs vonal, amelyet sosem léphetünk át. Hisszük, hogy a életmódunk kialakulásának, felvirágzásának és megőrzésének kulcsa a szokásainkból, hagyományainkból, történelmünkből fakadó »mitudat« – ma még inkább, mint korábban bármikor. Azt is mindenki másnál világosabban látjuk, hogy a társadalmak természetes összekötő kapocsainak megkérdőjelezése zajlik világszerte a különböző »kritikai« és »dekonstrukcionalista« gondolatok populáris kultúrába áramoltatása révén. Minket mélyen aggaszt a radikális progresszió fundamentalizmusának, a nyílt társadalom eszmeiségének erőltetett terjesztése a világban, amely a különféle vágyakból és késztetésekből emberi jogokat formál. Mi azt gondoljuk, hogy a szabadság nem egyenlő a szabadossággal, hanem szükség szerint együtt jár a teremtés szabályainak és kötelezettségek elfogadásával is. Mi az individualizmus helyett a közösségben, az univerzalizmus helyett a partikularizmusban hiszünk: a lokális fontosabb, mint a globális, a rögzítettség szebb, mint a határtalanság.
Meggyőződésünk továbbá, hogy a társadalom alapegysége a család, ahol az anya nő, az apa férfi, a gyermek pedig ajándék – legfőképpen nekünk, hogy hagyhatunk valamit magunkból itt a Földön az utókorra. Igen, a család az család – ami pedig nem család, az nem család. Ebből pedig az is következik, hogy a nyugati civilizáció morális és demográfiai válságára csak akkor adható méltó válasz, ha a családi értékek visszanyerik központi helyüket. A család melletti megrendíthetetlen kiállásunk egyben elutasítja a nyílt társadalom ideológiájának hagyományos értékek (ön)feladását célzó tevékenységét, azt a gonosz és velejéig romlott propagandát, mely a családot „elnyomó közegként” ábrázolja és hazug módon az önmegvalósítás és a kiteljesedés gátjaként állítja be. Mi valóban hiszünk a szolidaritásban, embertársaink segítésében, akik a háború, elnyomás és szegénység sorscsapásainak vannak kitéve, de nem hiszünk abban, hogy az emberek, a problémák és a konfliktusok áttelepítésével segíteni tudunk ott, ahol a baj forrása van. Konzervatívként tehát azt szeretnénk, ha minden egyén és minden nép saját hazájában boldogulhatna, élhetne teljes életet.
...”