A verseny mindig jó, pláne, ha a közjóért történik.
„Az előválasztás kétségkívül innovatív politikai ötlet, s lehetett volna úgy is, hogy a versenynek komoly közpolitikai tétje van. Ám a magyar ellenzék úgy döntött, hogy becsinált leves lesz, s egymással tétre nem verseng, inkább újnyilastól szélbaloldalig összefog, adóemelés-hívők (esélykiegyenlítő újraelosztás, mondják finoman) és a neoliberális gazdasági iskola ifjú barátai mind egy akolba mennek, mert egyetlen, mindenek felett álló érzelmi abroncs fogja őket össze: a gyűlölet.
Ehhez különböző önigazoló narratívákat gyártanak, amely megengedi az emberi jogokra egykor őszintén érzékenyeknek, hogy rasszistákkal sefteljenek a választói piacon, s belefér az az oximoron is, hogy az Európai Unió ajánlásainak vagy akár jogszabályainak kritika nélküli alkalmazását követeljék, miközben előre jelezzék, hogy a joguralom jelentése semmis onnantól, ha átveszik a hatalmat.
Ebben az ellenzéki jutalomjátékban nyert ma (úgy mondják) Gyurcsány Ferenc pártjának miniszterelnök-jelöltje, hogy majd a második körben Karácsony Gergely legyen a befutó, akinek a javára többen visszalépnek.
Ugyanakkor ez azt is jelzi, hogy amennyiben az ellenzék nyerné a valódi választásokat, a legerősebb országgyűlési frakciója a 2010 előtti miniszterelnöknek lenne, így de jure is ő határozná meg, hogy merre tartson a névleg Karácsony vezette kormány.
Mindez – vagyis hogy kiderült, nem a „kormányzati propagandagépezet”, hanem az ellenzék által kidolgozott konstitúció következménye a Gyurcsány-koalíció (széljobbal erősítve) versus Orbán-kormány – sokakat joggal visszatarthat a szavazástól, akik amúgy mondjuk egy önállóan induló, erős gondolatisággal bíró, nemzeti szabadelvű vagy akár a fiatalabbak esetén egy tiszta zöldpártra szívesen szavaznának.”
Fotó: FERENC ISZA / AFP
A Demokratikus Koalíció súlyos veresége után még nagyobb válságba került: a párt parlamentből való kiesését követően lemondott a teljes vezetés, miközben információink szerint kilépési hullám indulhat el az önkormányzati szinten is.
A megújulás nem választható lehetőség a nemzeti oldalon, hanem szükségszerű.
Senki sem érti hogy ennek tulajdonképpen mi faszom értelme volt, hogy a fenébe tudott egy ilyen zavarodott kis pukkancs lenyúlni másfél évtizedet milliók életéből.
Ám szerintem erre volt 16 évük.
Nyilván egy jó ideig megy még a valóban indokolt ugrálás az arcomon, hiszen bizonyos szemszögből én is vesztettem ezen a választáson.
A krími támadás komoly károkat okozott az orosz haditengerészeti és a légvédelmi infrastruktúrában.
Ráadásul az uniós mentelmi jogot kikérni sokkal bonyolultabb eljárás.
