Nyugaton az LMBTQ-propaganda szent tehén

„A gender-elmélet kritikája című könyvében külön fejezetet szentel a meséknek, ezzel kapcsolatban is végzett kutatásokat. Az insider.com korábbi összesítése szerint a különböző mesecsatornákon közel 260 alkalommal tűntek fel LMBTQ-karakterek. Mit gondol erről?

Az önmagában rendben van, hogy felbukkannak LMBTQ-karakterek a filmvásznon, hiszen a valóság része, hogy vannak ilyen irányultságú embertársaink. Az ilyen karakterek mennyisége viszont már problémás, ahogy az is, hogy a mesecsatornákat elárasztják velük. Olyan, mintha azt üzennék: »úgysem menekülsz, ha nem akarod, akkor is az életed része leszünk«. Az LMBTQ-mozgalom úgy gondolja, hogy minél hamarabb kell kezdeni az érzékenyítést, mivel az a reményük, hogy így hatékonyabban küzdhetnek a diszkrimináció ellen, mivel kis kortól természetes a nem heteroszexuális nemiség léte a gyermekek számára, és azokat el is fogadtatják velük, mint természetes jelenségeket. Ennek eszközei az LMBTQ-mesék. Mi hozzá tehetnénk, hogy ennek a következménye lehet pszichoszexuális fejlődés zavara, elbizonytalanodás is, hiszen a legújabb trendek mutatják, hogy nem igaz az LMBTQ-mozgalom azon állítása, hogy senkit nem lehet meleggé, leszbikussá vagy transszá tenni. Ma nyugaton – például a kaliforniai iskolákban – divat LMBTQ-nak lenni. A mozgalom szerint ez rendben van, szerintünk viszont nincs, a heteroszexualitáshoz ugyanis asszimetrikusan viszonyulnak más nemi irányultságok. Ráadásul a veleszületettség mítoszát sem igazolta semmilyen tudományos kutatás, s ezt számos tudós belátta, leszögezte. Látni kell, hogy nyugaton az LMBTQ-propaganda szent tehén, a kritikusai pedig nem mindig mernek megszólalni. Szerencsére nálunk egyértelmű az álláspont, a szülőknek van joga a gyermekei szexuális neveléséhez, ehhez pedig semmi köze Brüsszelnek vagy bármilyen NGO-nak. Külföldön nem egy esetben próbálják úgy beállítani a szülőket, mintha maradiak, retrográdok lennének, és alig van eszközük az óvodában, iskolában folytatott LMBTQ-indoktrináció ellen. Kanadában és Kaliforniában már ott tartanak, hogy a szülők ellen hangolják az iskolás gyermekeket. Érdekes párhuzam, hogy a totalitárius rendszerek sajátja, hogy szembe fordítják a szülőket és a gyermekeket. (...)

Hogy foglalható össze a gender-elmélet lényege?

A gender-elmélet a feminizmus – és az LMBTQ-mozgalom – emberképének a lényege. Nehezíti a dolgot, hogy a feministák gyakran azt kommunikálják, hogy gender-elmélet nem létezik, vagy épp pusztán gender-elméletek vannak csak. Én irányzatoktól függetlenül úgy látom, hogy a közös pont mindenkinél – aki a gender-elméletet képviseli – az, hogy radikálisan szétválasztja a testet és a lelket. A testet pusztán jelentés és rendeltetés nélküli anyagnak tekinti, aminek nincs következménye a nemi szerepekre nézve. A nemi szerepeket és a személyiséget pedig úgynevezett „társadalmi konstrukciónak”, azaz kulturális terméknek, a környezet és a nyelv eredményének tekinti. Nem hisz az állandó emberi természetben, szerinte az emberi természet változik, és a történelem eredménye. A klasszikus emberkép, amit én is képviselek, ezzel ellentétes: az ember test és lélek egysége, a nemi szerepek és a személyiség erősen összefügg a biológiával is, van rendeltetésünk, az emberi természet pedig állandó, még ha alkalmazkodik is a változó viszonyokhoz. Emberképéből fakadóan a feminizmus és az LMBTQ-mozgalom túlzott jelentőséget tulajdonít a nyelvnek, ezért aztán szereti a nyelvmágiát is. Nem a nyelvet igazítja a valósághoz, hanem szeretné, ha a valóságérzékelésünk változna meg a nyelvhasználat módosítása által – eme törekvés eredménye a politikailag korrekt nyelvezet.”