„Gyakorlatilag megszűnt Magyarország politikai és bizalmi mozgástere az unión és a transzatlanti kapcsolatrendszeren belül, nyilatkozta Inotai András közgazdász a hétvégén a Népszavának. Azt mondta, az elmúlt 50 évre visszatekintve, Magyarország soha nem volt nemzetközileg ennyire elszigetelt. Ön külpolitikusként hogyan látja ezt?
Az elszigeteltség igaz, de a kapcsolatrendszer nem szűnt meg teljesen, csak rendkívül beszűkült. Alig van olyan találkozó saját szövetségi rendszerünkön, EU-n és NATO-n belül, amely kölcsönös akaraton és kétoldalú kezdeményezésen alapszik. Ezzel szemben, az Orbán-kormánynak nagy szerencséje, hogy ezek a szervezetek automatikusan biztosítják a találkozási lehetőségeket, menetrendszerűen meghirdetik a csúcstalálkozókat, az Európai Unióban a külügyminiszteri tanács havonta ülésezik. Vagyis semmit nem kell tenni azért, hogy találkozhassanak a partnerekkel.
Ezen kívül – tudjuk, látjuk –, Orbán munkatársai minél több olyan találkozót próbálnak szervezni, amelyekre be lehet jelentkezni, vagy be lehet fizetni például konferenciákra, és ennek ürügyén próbálnak találkozókat kieszközölni számára. Ha már úgyis ott van. Még a pápával, vagy az amerikai elnökkel is próbáltak ilyen találkozót összehozni.
A keleti és déli nyitás hozott ebben bármiféle változást, segített az elszigeteltség megállításában?
Lényeges változást hozott, mert Magyarország az egyetlen, amelynek miniszterelnöke évente találkozik Putyinnal, azonkívül hírhedt partnerekkel, diktátorokkal is jóban van. Egyetlen európai kormányfőként volt jelen például Bolsonaro brazil elnök beiktatásán, és még lehetne folytatni a sort. Egy a gond, hogy ezek olyan sok eredményt nem hoztak, és semmiképpen nem helyettesítik, nem pótolják az európai kapcsolatrendszert. Hisz' Magyarország Európa közepébe, szárazföldbe zárt ország, a mozgástere elég korlátozott, úgyhogy nekünk egy 1000 kilométeres körben kell a külkapcsolatainkat túlnyomórészt megoldani, beleértve a biztonságot és a gazdasági együttműködést.”