Nemzeti minimumot oltásügyben!

A negyedik hullám küszöbén állunk. Újabb vírusmutációk szövődnek világszerte, a fertőzöttek száma lassan és alattomosan emelkedik. Mint valami poszt-apokaliptikus thrillerben, ahol a fehér köpenyes tudósok maroknyi csapata veszi fel a harcot az emberiséget fenyegető halálos járvánnyal.

Azonban nem elhanyagolható a különbség a valóság javára, hogy nekünk bizony van választási lehetőségünk, van cselekvési terünk akkor is, ha nem csúcslaborokban kísérletező tudósok vagyunk.

A mozgástér neve: oltás és felelős közösségi jelenlét.

S hogy miért fontos a közbeszédben forrón tartani a témát? Nem, nem öncélú riadalomkeltésről, az újságírói fantáziát megtermékenyítő világvége-forgatókönyvekről van szó. Hanem arról a szomorú tapasztalásról, hogy a vírus hol szorosabb, hol enyhültebb foglyában eltöltött két év sem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy

Az egészségtudatos magatartás ugyan egyéni döntések láncolata, amely azonban az aktuális társadalmi klíma nyomán formálódik. Dr. Gődény és társai egy valóságtól tudatosan elzárkózó, dogmatikus (tév)hittel átitatott, szektaszerűen működő társadalmi szegmens, amely virulensen újra és újra erőre kap, hangot ad mérgező nézeteinek.

Ha nem lenne elég a mindennapos, facebookos tapasztalat, e jelenség a valóságban is szembeköszön, ahogy e sorok írójával történt a Móricz Zsigmond körtéren. Az előválasztási hevület mellett ugyanis az oltástagadók is teret foglaltak a napokban. „A kényszeroltás ellenszere az Alaptörvény érvénytelensége” – tündökölt egy tekintélyes transzparensen (lásd nyitókép) a logikai hajtűkanyar. Felvételről pedig a legkeményebb vakcinafób kiselőadás zengett. Csak a fő megállapítások: az oltással a kormány az állampolgárokat kontrollálja, a vakcina maga a programozott halál, a kórházak beoltottakkal telítettek, az oltáskonteóra rámutató tudósokat titkosszolgálati módszerekkel hallgattatták el és a többi.

A délutáni napsütésben inkább csodálkozó arcok méregették a performanszot, nagyobb tömeg nem gyűlt össze. A jelenséggel mégis érdemes foglalkozni, ugyanis az oltásszkeptikus szekta egészen más társadalmi kockázattal üzemel, mint mondjuk az önjelölt nyelvtörténészek (Baszjad Izüt!), a Balaton-tagadók vagy az 5G-ellenzők ámokfutása. A tudományos orientációs zavar az oltástagadók esetében ugyanis

Az okokat bőven lehetne fürkészni, egészen a konszenzuális tudományosság gyatra önkommunikációjától a vágyvezérelt gondolkodás messzire nyúló gyökeréig, ám annyit mindenképp rögzítsünk, hogy bizonyos kérdésekben égető szükség lenne nemzeti minimumra. A külhoni magyarsággal való összetartozás, a nemzeti önrendelkezés vagy az oltás lényegessége pedig ilyen ügy.