„A keresztény uniópártok zuhanórepülése a német szövetségi parlamenti választásokat küzdelemben, valamint a kancellárjelöltjük kétségbeesettségbe hajló helyzete az a – már azt széppé imádkozók körében sem vitatható – nagyobb összefüggés, amelyhez a múlt hétvégén a »Hallo Meinung« rovatban megjelent alábbi, szándékosan hétköznapi nyelvezetben megfogalmazott elemzésem.
Alapvetően nem is írtam újat. Az elemzésben bemutatott összefüggéseket ugyanis már évek óta ismertetem és – ahogyan ezen a blogon is olvasható 2015 óta – minden kínálkozó alkalommal figyelmeztettem az uniópártokat arról a stratégiai zsákutcától, amelybe az önelégültség melletti kitartással óhatatlanul kerülnének. És pontosan ez az a helyzet, amelyben most vannak.
Most tehát közeledik az »igazság pillanata«, és ez vélhetően rendjén is van így. A Kereszténydemokrata Unió tekintélyének omladozását kiváltó okokra ugyanis csak akkor lehet megfelelő kezelést kidolgozni, ha legalább a felelősséget viselők többsége elfogadja azt a helytálló diagnózist, amit ugyan már évek óta újra és újra meg kellett hallgatniuk, de sohasem akartak komolyan megvitatni.
De először várjuk ki, hogy a CDU legalább a saját kárából tanul-e, miután a jó években teljességgel tévesen tévedhetetlennek képzelte magát. A nagy mellényből lesz a zakó. Szinte mindig helytálló ez a mondat és erről bizonyosodhatunk meg most a német uniópártok példáján.
Győzelmükről meggyőződve hónapokon át a Zöldekkel alkotott koalícióból indultak ki – és lenézték a szabaddemokrata FDP-t és a szociáldemokrata SPD-t, valamint undorodtak az AfD-től, az Alternatíva Németországért párttól. Most pedig úrrá lesz rajtuk a félelem, hogy nem csupán az eddigi legrosszabb eredményt érik el a választásokon, hanem ráadásul még az ellenzékben is kötnek ki. Ezeket a félelmeket még az a remény sem csillapítja már, hogy bűnbakként a politika siralomházába toloncolhatják a csúcsjelöltet, Laschetet, és Németország déli végein kereshetnek egy reménysugarat élükre.”
Nyitókép: Tobias SCHWARZ / AFP