Megbukott a neoliberális politika

„– Az eddig elmondottak csak megerősítik azt a tényt, hogy Közép-Európa országainak a szuverenitása – még a középhatalom Lengyelország esetében is – erősen viszonylagos…

– Igen, ezért figyelünk most annyira, hogy mi lesz Németországban. De nem erősíti Lengyelország pozícióit az sem, hogy szinte mindenkivel konfliktusba keveredett. Magyarország most a legfontosabb szövetségese, ami nagyon szép, ám azért árulkodó. Vitába keveredett a kormány nemcsak az Európai Unióval, de Németországgal, Franciaországgal és Csehországgal is. Akadozik az amerikai kapcsolat, megnőtt a feszültség Ukrajnával, miközben Belaruszt szép lassan bedarálják az oroszok.

– Tehát ebben a kiélezett nemzetközi helyzetben, Közép-Európa német gyámság alá helyezése közepette tért haza Tusk, aki azért a kapcsolataival segíthet…

– Bizony. Erre szükség lenne, hiszen továbbra is szükségünk van Európára, Németországot pedig nem kerülhetjük meg. Most például várjuk az újraindítási pénzt, az EU azonban addig ezt nem utalja át, amíg ki nem derül, hogy az Alkotmánybíróság mit dönt a lengyel és az európai jog egymáshoz viszonyulásának a kérdésében.

– De a pénzek visszatartásával az Európai Unió a belügyekbe is beavatkozik. Nem?

– De. Amikor beléptünk, aláírtuk a koppenhágai kritériumok elfogadását, amely kitér a jogállamiság és a kisebbségek kérdésére is. Ha most lennénk jelöltek, sem Magyarországot, sem pedig Lengyelországot nem vennék fel az Európai Unióba.

– Teljes mozgásban van Európa, miközben meglehetősen turbulens a lengyel belpolitika is. Mennyi esélyt lát az előrehozott választásokra?

– Elképzelhető, mert ingatag a kormány többsége. Gowin pártját kitessékelték a koalícióból, és nagy a feszültség Ziobro és Kaczynski között is. A hangosan EU-ellenes igazságügy miniszter és főügyész nagyon megnehezíti Kaczynski dolgát az igazságügyi reform kérdésében, ezzel akadályozza a PiS stabilizációs tervének, az uniós forrásokra alapozott „lengyel New Deal-nek” a megvalósítását is. Ez pedig már a Jog és Igazságosság győzelmét veszélyezteti. Ziobro növekvő befolyása tehát gyengíti Kaczynskit, így nem lennék meglepve, ha tavasszal választanánk.

– S akkor az ellenzék össze tud fogni?

– Muszáj lesz, mert csak így nyerhet. De nem lesz könnyű, hiszen az ellenzék vezetőjének szerepére szintén pályázó Holowniát, de a három pártocskából álló, a neoliberalizmust elutasító baloldali tömörülést sem lehet csak úgy ledarálni. Kompromisszumokra van szükség.

– Ennek az összefogásnak a kulcskérdése lehet, hogy Tusk feladja-e az egyébként túlhaladott neoliberális elképzeléseit?

– De most nem a neoliberalizmusról és a piacgazdaságról van szó, hanem a liberális demokrácia a tét. Tusk politikai értelemben liberális, de ha gazdaságpolitikájában nem szakít a neoliberalizmussal, akkor megbukik. De nem lesz az, hiszen már nem teljesen neoliberális az Európai Unió sem.

– S 2023-ban, vagy előbb kinek van nagyobb esélye?

– Én szeretném, ha az ellenzék nyerne, de a fiataloknak is elegük van már Kaczynskiból. Úgy gondolják, hogy túl messze ment. A nagyobb városokban egyértelműen a változásra várók vannak többségben, míg a vidék Kaczynski mellett áll.

– De milyen váltás az, amikor egy régi figura jön vissza?

– Tusk a globális porondon sokat változott. Tapasztaltabb lett, és jó kapcsolatokkal rendelkezik. Olyan ő most a lengyel politikában, mint Lewandowski a futballban. Más minőség.”

Fotó: Bogdan Góralczyk