Kilenc/tizenegy, avagy a pipacshercegnő

„Amikor, éppen húsz évvel ezelőtt, 2001. szeptember 11-én reggel 07:55-kor felszállt az American Airlines 11-es járata, hogy Bostonból Los Angelesbe induljon fedélzetén 81 utassal, kilenc utaskísérővel és két pilótával, még senki nem gondolta, hogy talán a világtörténelem egy új fejezete kezdődik. A repülő, melyet eltérítettek, s így New York felé vette az irányt, az első olyan gép volt, mely becsapódott a World Trade Center északi tornyába. Kezdetét vette a történelem? Vagy minden időkre véget ért valami?

»Jegyezzétek meg: holnaptól már semmi, soha nem lesz olyan, mint eddig volt« – mondta éppen azokban a napokban egy filmesztétikai előadáson az egyik nyugat-magyarországi főiskola tanára. Tanítványaival úgy tekintették meg a CNN szeptember 11-én sugárzott, aláfestő zenével bemutatott összeállítását, mintha az egy film lenne. Zenével, szereplőkkel. (És: megrendezve? De ha igen, ki a rendező?)

Esztétizálásra akkoriban nem volt sok idő: mi sem tűnt természetesebbnek, mint hogy az Egyesült Államok válaszul lerohanja Afganisztánt majd Irakot.

Akkoriban úgy mondták: »biztonságosabb hely« lesz a világ.”