Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Egyszerre kívánják játszani a nyomozó-és vádhatóságot, majd meghozni az ítéletet.
„A stílus maga az ember – ez igaz, de az is igaz: Mindegy, hogy ló vagy paripa, ha négy lába van és nyerít. Jakab Péter testvér, úr/elvtárs (?) kétségkívül a rendszerváltás utáni politikai élet legalpáribb stílusú politikusa. Megszólalásainak hangneme egy (remélem) szűk, de annál markánsabb választói réteg életről vallott elképzeléseire reagál. A legnagyobb gond, legalábbis számomra, elsősorban nem az őrjöngésnek is nevezhető felszólalások, beszédek hangnemével van, hanem a mögöttes tartalommal, amelyet Jakab testvér/úr/elvtárs mindössze egy sajátos verbális köntösbe öltöztetve kommunikál a jelenlegi és remélt választói számára. Ha a mondanivaló szemszögéből figyeljük a megszólalásait, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy ebből a szempontból semmiben sem különbözik az ellenzéki összefogásban résztvevő pártok vezető politikusainak és miniszterelnök- jelölt jelöltjeinek gondolataitól (nyilván egyeztették őket vagy egyik sem akar lemaradni a fenyegetés és ígéretversenyben).
Az ellenzéki pártok jelöltjei Karácsony Gergelytől Gyurcsány-Dobrev tandemen át egészen Jakab Péterig ugyanazzal a politikai üzenettel igyekeznek a választók (remélem kis részének sikerül) kegyeit elnyerni: egyrészről a felelőtlen osztogatás ígéretével (megjegyzem ez már 2002 -ben sem jött létre; alig telt el három hónap a Medgyessy kormány által meghirdetett »jóléti rendszerváltás«-t követően és a pénzügyminisztérium már kétségbeesetten a megszorításokon dolgozott, amelyek aztán politikai következményeit tekintve előbb Medgyessy majd Gyurcsány bukásához és egy görög közeli csődhelyzethez vezettek) – miközben szót sem ejtenek arról, hogy mindezt a sok jót és szépet, amit összeígértek, miből fogják finanszírozni. Feltételezem, ahogy 2002 -ben sem volt, úgy most sincs fogalmuk róla vagy nem merik elmondani.
Másrészről a legprimitívebb, maffia-szerű leszámolások belengetésével, amelyekben a baloldali politikusok egyszerre kívánják játszani a nyomozó-és vádhatóságot, majd meghozni az ítéletet, ami az ellenzéki nyilatkozatok, fogadkozások szerint már készen is van: vagyonelkobzás, börtön, elüldözés, foglalkozástól eltiltás. A jogállam felkent bajnokai mindezt teljesen szubjektív alapon, pl. szerintük »köztudomású tények«, sajtóértesülések alapján összeállított listák (Karácsony Gergely) alapján tennék meg, mellőzve minden eljárás és anyagi jogi jogszabályt. Szóval, kérdem én önöket, kedves választópolgárok: azon kívül, hogy végtelen primitív hangnemben adja elő őket, miben is különböznek Jakab Péter testvér/úr/elvtárs jövőbeli politikusi »tervei« a reményei szerint megszerzett hatalommal Karácson Gergely, Dodrev Klára, Márki-Zay Péter vagy éppen Fekete-Győr András terveitől? Látják! Mindegy, hogy ló vagy paripa, ha négy lába van és nyerít.”