A baloldali médiában a kereszténységnek, és főleg a katolicizmusnak nem megértés jár, hanem gúnyolódás és elhallgatás.
„Elindult az egyhetes vallási dzsembori” – írta a 444, majd betámadja Tóth Gabit, amiért elvállalta, hogy a NEK egyik arca lesz.
A HVG, a Telex és a 24.hu legalább írt egy viszonylag tisztességes bemutató cikket a NEK-ről, de egyébként elkeserítő, hogy
Mondjuk úgy, hogy a máskor toleranciára és megértésre felhívó baloldali lapok most is és máskor is előszeretettel koncentrálnak a kereszténység és az egyházak – főleg a katolikus – tagjainak ballépéseire, a botrányokra, a hibákra, és sem máskor, sem most, amikor ráadásul pláne lenne rá lehetőség, nem igyekeznek megértést mutatni.
Pedig elvileg ők a másik ember megértését, elfogadását hirdetik, beleértve a vallásokat. No persze, ha az a vallás nem nyugati, azaz nem a kereszténység. A buddhizmus és más keleti tanok a mai napig az autentikusság szinonímái, divat „spirituálisnak” lenni, ami még véletlenül sem a kereszténységet, hanem ezoterikus és keleti tanokat jelent.
Aligha, hiszen az intolerancia, illetlenség, udvariatlanság, rasszizmus, kikeresztés és az ellenséges légkör támogatása volna.
Ezzel szemben a kereszténységen való heherészés és gúnyolódás a felvilágosultság, nyitottság és tolerancia jele, hiszen a kereszténység – kivéve persze azokat a felekezeteket, amelyek beadták derekukat a progressziónak – maradi és kirekesztő vallásnak van elkönyvelve, az „intézményes vallás” pedig – kivéve, ha buddhizmusról vagy iszlámról beszélünk – valamiféle dogmatikus, gyerekes, önállótlanok által követett izének számít. Pedig intézményes vallási közösség nélkül, csak úgy, egyedül, „magunk módján” igencsak nehéz valóban vallásosnak lenni.
Nemhiába írja Philip Jenkins, Pennsylvania State University, hogy az antikatolicizmus az utolsó elfogadható előítélet.
Várjuk a baloldali média részéről a NEK kapcsán is az őszintén érdeklődő cikkeket!
Nyitókép: Ficsor Márton
Akkor akár azt is mondhatnám, hogy az a négy év, amely alatt nem csinál semmit az utolsó ciklusát töltő törvényhozó, kifejezetten hasznos és produktív időszak.
Nevezzük a helyi közösségek demokratikusan megválasztott vezetői iránti teljes tiszteletlenségnek.
És ha azt vesszük, ez a két óra a rendszerváltás utáni magyar politika történetében nem is rossz arány.
Miközben az SSPX vatikáni engedély nélkül szentelt püspököket, a szemináriumok maradék kispapjai tradicionalisták, és a felnőtt megtérők is többségében azok. Mi következik mindebből? Szilvay Gergely írása.
Koltay András 2021 óta vezette az NMHH-t.
Portugáliára Spanyolország vár a következő körben.
Beindult az új hatalom törvénygyára: jogszabálymódosítással távolítanának el közjogi tisztségviselőket. Magyar Péter az általa magyar Cosa nostraként emlegetett „fideszes mélyállam” felszámolásában kiemelt feladatot szán a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalnak. Tiszás vendetta jöhet?
