Egyetlen baj van csupán a fentiekkel. Tudniillik a fent említett gondolati tisztító még gondolatban sem fizette ki az óradíjamat, nem ötezer éve, mindössze úgy harminc esztendeje, amikor Raj Tamás elhívott órát tartani egy titokzatos miskolci egyetem Judaisztikai Tanszékére, amit el is vállaltam. Aztán Raj Tamás is, én is ott tudtuk meg, hogy ez nem is igazi egyetem, hanem egy bitang nagy átverés, kamu, valamiféle Bölcsész Leány- és Legényegylet, s ahol a tanárokat nem szokás kifizetni. Legalábbis a Judaisztika Tanszék oktatóit nem. Bizonyára azért, mert a héber írástudók ötezer éve megrontják a magyarságot, a lófejekről nem is beszélve, és hát a gondolati tisztogatás, nemdebár.
Tiszta szívből gratulálok a kitüntetőnek meg a kitüntetettnek, tőlem akár fordítva is lehetne, minden rendes elmegyógyintézetben olykor szerepcserére kerül sor, csak azt kérem, hogy a gondolati úton tisztogató harminc év elteltével ne gondolati, inkább postai úton juttassa el végre hozzám az óradíjamat. Az OTP-számlaszámomat sem szükséges gondolati úton megfejtenie, sicher ist sicher, kérésére elküldöm neki levélben.”