„Első tekintetre úgy tűnik, hogy egyszerűen csak harcolnak az elvtársak. Pénz, szavazólapok – komplett választási csalásnak látszik az ügy –, tehát gyakorolnak, mert tán elfelejtették, hogyan kell is azt csinálni. Nem volt elég az »oktató« videó. (Tán még emlékeznek: egy 2013-as időközi választáson került sorra, hogy egy oktatási jellegű videó látott napvilágot, ami a fideszes választási csalást lett volna leleplezendő, csak fordítva sült el.) Ebben az a megdöbbentő, hogy maguk alkották meg az egész előválasztást mindennel együtt, a választási hatóságoknak semmi beleszólása nem volt. Ők maguk találták ki az egészet a besült online szavazástól a krumpliosztásig, és most mégsem bírnak magukkal. Valaha úgy beléjük égett a »kékcédulás« szavazás, hogy nem tudnak szabadulni tőle; amint a pártok versengésén alapuló választások divatba jöttek, automatikusan átkapcsolnak a megszokott módra. Ha már így van, akkor természetesen csalunk.
Én úgy látom, hogy bánják már az egész előválasztást, mint a kutya, mikor kilencet kölykedzett. Bizonyára úgy volt, hogy először nagyszerű ötletnek tűnt, csak a megvalósítás félrecsúszott és onnantól kezdve el volt cseszve az egész. Mert az nem előválasztás, ami egy nagy közös barátkozásba csúszott bele; nem győznek egyetérteni, bratyizni a résztvevők, és ebből senki nem jön ki jól. A résztvevők kifejezetten el voltak ájulva egymástól. Zárójel. Gyurcsányné talpig vörösbe öltözött a jeles alkalomra, ami azt a benyomást keltette, mintha a ruházkodásával is az Internacionálé színvilágát idézné. Már csak a vörös csillag hiányzott róla. Pontosan olyan volt, mint egy zsák krumpli bubifrizurával ékesítve, és most érzem, mekkora feladat őt néznem – rosszul is vagyok tőle. Zárójel bezárva.