A nagy német kérdés

„Angela Merkel kereszténydemokrata pártszövetsége fokozatosan leolvasztotta saját előnyét, a nem is olyan régen még történelmi mélypontokat megjáró szociáldemokraták pedig feljöttek az élre. Hullámvölgyben vannak a Zöldek is, pedig már zöldpárti kancellárt vizionált a nemzetközi sajtó, de a balliberális pártnak Annalena Baerbock személyében sikerült olyan jelöltet állítania, akire épeszű ember nem bízná az országot. Baerbock ráadásul egyik Karácsony Gergely-szintű kínos helyzetből esik a másikba: kozmetikázott önéletrajz, plágiumvádak, és sorolhatnánk.

Angela Merkel az elmúlt tizenhat évben a nemzetközi sajtó hőse volt, Európa, sőt a szabad világ kancellárja, válságokat állt ki és még a morális jó pontokat is bezsebelte a 2015-ös határnyitással. Karrierje alkonyán azonban nem túl kegyes vele a média, az értékelések legjobb indulattal is vegyesek. A nyugati sajtóban többnyire a stabilitást méltatják és Merkel elvitathatatlan képességét arra, hogy konszenzust alakítson ki. Éppen ennek fényében sajátos pontja kancellárságának a határnyitás, amit hat éve csak dicsérni tudott a nyugati média, ma már azonban az árnyoldalairól is beszélnek. A német kancellár pályájának értékelésére és bemutatására nem elég egy vezércikk, nem véletlenül született terjedelmes elemzések és könyvek sora. Koncentráljunk hát a jelenre! Sok értékelés szerint a „merkelingnek” is nevezett halogatós döntéshozatal figyelmen kívül hagyott és félretett problémák sorát hagyja maga után, amivel egy következő kormánynak kell foglalkoznia.

Az új kormány nehéz helyzetből indul. A dolgok állása ugyanis sajátos módon az, hogy ha Angela Merkel újra indulna a kancellárságért, a felmérések szerint valószínűleg megnyerné. Armin Laschet azonban korántsem biztos, hogy győzelemre tudja vinni a CDU-t. A szociáldemokrata Olaf Scholz alkancellár már arra utazik, hogy ő állítsa be magát Merkel örökösének, még a kancellár jellegzetes kéztartását is tudja produkálni a kameráknak. Baerbock igazából nincs versenyben a kancellári székért, őt azért mutogatják folyton, mert a média viszont szereti. Vagyis őt személy szerint annyira talán nem, hiszen nincs az a cinkosság, ami a hibáit elrejtené, de a Zöldek támogatottsága a sajtóban magasabb, mint az egész társadalomban.

Összességében egyik jelöltre tekintve sem vakít el minket kiválóságuk fénye. Ez a középszer. A koalícióban pedig legalább három pártra lesz szükség, és napjainkra a szalonképesnek tartott német pártok olyannyira beoldalaztak a centrumba, hogy szinte bármilyen formáció elképzelhető.”

Nyitókép: MTI/EPA/Action Press/Pool/Christian Marquardt