Nem először. Emlékszünk rá, amikor a fehér, heteró, keresztény férfiakat „rémisztő képződményeknek” hívta? Akkor felmerült bennem, hogy ez vajon a pusztán fehér és heteró, de nem keresztény férfiakra is igaz-e, például saját magára? (Már ha ebbe a kategóriába esik.). A kulturálisan keresztény fehér heteró férfiak is rémisztőek-e, vagy csak a valóban hívők? Mi van a fehér, heteró, keresztény nőkkel? Ők nem rémisztőek, vagy kevésbé rémisztőek, mivel van egy viktimológiai privilégiumuk?
Aztán Donáth Anna is próbálkozott ilyesfajta importtal, amikor azt hangoztatta, hogy „roma lives matter”. Kár, hogy itthon sosem volt rabszolgaság, sem amerikai típusú szegregáció, sőt épp nem volt olyan romaellenes eset sem, amire ezt a kampányt fel lehetett volna építeni. Sebaj, Baranyi Krisztina a Ferencvárosban megpróbálkozott egy még direktebb importtal, mikor BLM-szobrot állított.
Ott van még Kende Ágnes, a CEU doktorandusza, szociológus, aki nemrég volt képest azt nyilatkozni, hogy „a fehér felsőbbrendűség értéke mindent áthat” Magyarországon, így aztán van intézményi rasszizmus. Persze miután Forgács István és Rajcsányi kolléga erőst megkritizálta őt a kulturális imperalizmus ezen megnyilvánulásáért, azaz a kritikai fajelmélet tök felesleges importjáért, meg is kaptuk tőle a fejmosást.