Nem meggyőzni kell a másikat, hanem együtt élni vele

„– Az elmúlt évtizedekben azt láthatjuk, hogy azok a biztosnak hitt kapaszkodók, amelyek az emberiséget megtartották, mintha megváltoznának. Ön szerint mi állhat e világtendencia mögött?

– A folyamatok mögött a világ gyorsulása áll. Gondoljunk csak bele, hogy a nagy ókori civilizációk társadalma hosszú évszázadokon, vagy akár évezredeken keresztül szinte változatlan maradt. Miközben Mózes és Jézus születése között 1700 év telik el, mégis ennyi idő alatt a zsidó kultúra és társadalom szinte alig változik valamit. A szokásjog, az étkezés, az öltözködés, és maga az életmód állandóságot nyújtott az egyén és a közösség számára.

A felvilágosodás korát követően az ipari forradalommal ez változik meg végérvényesen. Az emberiség azóta folyamatosan egyre gyorsuló tempóban él és ez a rohanás strukturálisan is megváltoztatta az egész társadalmat.

– Mi lehet a legnagyobb különbség a 21. századi társadalmak között?

– Láthatjuk, hogy ma már nem csak a generációk között vannak eltérések, hanem már a generációkon belül is! A technológiai szingularitás irányába való rohanás, olyan mértékű változást hozott a társadalomba, ami példátlan az emberiség történetében, melyek lelkileg nehezen lekövethetőek a különböző társadalmak számára.

Amikor az ókorban vagy a középkorban ide született egy lélek, akkor nagyjából az egész életpályája kiszámítható volt a születésekor. A fiúk követték apjuk, a lányok követték anyuk életét. Ma már rendkívül jelentős méreteket ölt a társadalmi mobilitás, szinte bárkiből bárki lehet. Egy ilyen világban óhatatlanul gyorsan változik meg minden, ami a korábbi években megszokott volt.

– A család szerepe is megváltozóban van, vagy ezt csak el akarják hitetni velünk?

– Egy tradicionális család egy férfi és egy nő szövetsége, akik egy olyan rendszert alkotnak, ami lehetővé teszi az utódok biztonságos fölnevelését.

Az ember történelme során már nagyon sokféle közösségben élt, de nem lehet kérdéses, hogy maga a család bizonyult a legsikeresebbnek. Most ennek a rendszernek recsegnek-ropognak a tartó pillérjei.

– Számos ideológia kikezdi ennek a hagyományos családnak a létjogosultságát. Megsokasodtak a színes-forradalmak utcai mozgalmai is. Mi erről a véleménye?

– A világnak az a szövetje, amibe még én születtem az egyre inkább fölfeslik, elszakadozik. Óriási változások történnek a világban, melyek a családszerkezeten belül is éreztetik a hatásukat.

A ’80-as évek elején a homoszexualitás még büntetőjogi kategória volt. Ma ez nem így van. A világ nyugati részén családokat alkothatnak, van, ahol még egyházi esküvőket is lehetővé tesznek a számukra, sőt még gyerekeket is nevelhetnek. Ezek igen jelentős változások, melyek komoly terhet jelenhetnek a kevés flexibilitással rendelkező társadalmi rétegekre és korosztályokra.

Fontos lenne, hogy ne vetítsük ki a saját szubkultúránkat másokra. A kulturális rétegek egymásnak feszülésének csökkentését abban látom, hogy ne a másik meggyőzésére fektessük az energiát, hanem annak keresésére, hogy hogyan tudunk egymást mellett élni. A problémát abban, azokban az aktivistákban látom, akik számára az eszköz vált céllá. A propagandisták egy jelentős része ezekből a mozgalmakból és botránykeltésekből él. A provokatív kampányok mindkét oldalon kontraproduktívak, amelyek meglátásom szerint nem tettek jót az elfogadásnak sőt, kifejezetten károsnak is értékelhetőek.

Ez a mindkét oldalon fellelhető provokatív magatartás az, ami a különböző társadalmi, kulturális rétegeket folyamatosan egymásnak ugrasztja. Könnyű belátni, hogy mindez megnehezíti, hogy önmagunkkal és a környezetünkkel harmóniában éljünk.

– Hogyan találhatunk rá erre az összhangra?

– Én a családommal egy tradicionális környezetben élek, ami azt jelenti, hogy egy tanya az otthonom. A nagyszüleim párkapcsolati rendszerét és életmódját élem. Ez a hétköznapok szintjén azt jelenti, hogy a feleségemmel mindenre egymásra vagyunk utalva.

Mindez munkamegosztást eredményez, megjelennek a hagyományos női és férfi szerepek, ami azt jelenti, hogy a feleségem a bent, én pedig a kint vagyok. Hogyha a bivalyok kiszakítják a kerítést és elmennek, akkor én megyek értük és nem a feleségem. A feleségem eközben a gyerekekkel és a háztartással foglalkozik. Mi úgy osztottuk fel a feladatokat egymás között ahogy a régiek.

– A hagyományos női és férfi szerepek azonban egyre kevésbé élhetőek meg.

– Részben igen, a városi környezet nagymértékben hatást gyakorol a munkamegosztásra és ezen keresztül a párkapcsolatok minőségére is. Napnyugata a Kassai-völgyben (Forrás: Kassai Lajos Facebook-oldala)

– A megváltozott környezet ezek szerint hatást gyakorol a nemi szerepekre?

– Igen, több, mint három évtizede tartok élő történelemórákat a diákoknak és a saját megfigyeléseimből azt mondhatom, hogy egy pólusváltás tapasztalható meg a fiatalok között. A lányok sokkal kezdeményezőbbek, vállalkozóbbak, határozottabbak lettek, mint a fiúk.

Ennek számos oka lehet, de biztos vagyok abban, hogy ebben fontos szerepet játszik az is, hogy a 21. századra a nők minden olyan feladatra alkalmasak, amit korábban a férfiak végeztek. A maszkulinitás, a nyers fizikai erő, – ami a férfi szerepkör meghatározó alakítója volt – mára teljesen elvesztette a jelentőségét.

A technológiai újítások a férfi szerepeket csökkentették, a hagyományos férfi karaktereket mellőzhetővé tette. A múltszázadbeli férfi-szerep, jelenlegi társadalmunkban, csak homeopátiás mennyiségben lelhető fel.

– A környezet akkor kijelöli az életmódunk kereteit.

– Igen, meggyőződésem, hogy a bennünket körülvevő környezet valóban nagymértékben meghatározza azt, hogy milyen életet élhetünk. A természet közelében és egy panellakásban egészen más életeket lehet élni.

Károsnak tartom a társadalmi rétegek, szubkultúrák életformájának, életmódjának a projektálását az egész társadalomra. A problémák gyökere az, amikor egy ember kijelenti, hogy az az élet, amiben él csak ez lehet a normális.”

Fotó: Kassai Lajos, Facebook