Legyőzni magad úgy, hogy a semmire készülsz, az elég borzalmas

„Minden bizonnyal visszanézte már az olimpiai döntőt, amelyen valósággal kilőtt a kezdéskor. Még most is azt mondja, nem volt pimasz a rajtja?

Visszanéztem, persze. De kívülről nem látok annyit, mint amit belülről érzek, így az edzőmnek, Hüvös Viktornak is mondtam már, nem kell engem annyit videózni edzés közben, felesleges tárhelypocsékolás. Most is többet tudok mondani a visszaemlékezés meg az akkori mérések alapján. A hajó az első húzás után nem előre, hanem hátra ment, de annyira minimálisat, amit szabad szemmel szinte nem is lehet látni.

A végét, úgy tűnt a helyszínen, mintha egy kicsit elkapkodta volna.

Amikor berúgtam a hajót… az annyira béna volt! Hogyha ezüstérmes lettem volna egy századdal, akkor baromi ideges lennék. Erre mondta az edzőm, hogy nem egy-két századmásodperccel, hanem akár egy-két tizeddel is jobbnak lenni a mezőnynél azért, hogy ezek a hibák beleférjenek. Hál’ istennek annyival jobb voltam a többieknél, hogy belefértek.

Elég lassan hirdették ki a győzelmét. Nevezhetjük élete leghosszabb fél percének a beérkezés utánit?

Érdekes, de nem. A célvonalban elég pesszimista vagyok, mindig szeretem a legrosszabb forgatókönyvet venni. Az ezüstéremben biztos voltam, de Kolos [Csizmadia Kolos, aki negyedik lett a döntőben – a szerk.] mondta, hogy biztosan én nyertem. Aztán vártunk kicsit és megjelent a HUN felirat.

Az olimpia előtt nem sokkal megnyerte a K-1 200-at az Európa-bajnokságon, ennek ellenére mégis sötét lónak tartotta saját magát Tokióban. Ezek után vajon mennyire lephette meg a riválisait az aranyérme?

Már a tavasszal a szegedi világkupán sokan néztek, hogy basszus, itt van egy magyar, és hogy már nem elég csak a két évvel ezelőtti mezőnnyel számolni. Biztos vagyok abban, hogy össze is zavartam az ellenfeleimet. Az Eb-győzelemnek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, hiszen a vk-n három századdal lettem második, az Eb-n két századdal nyertem, ezek annyira pici különbségek, hogy nem gondoltam magam érinthetetlennek. Lehajtott fejjel csináltam a melót tovább, de az ellenfeleknek megremeghetett a keze, hiszen Liam Heath-et nem győzte le senki 2016 óta, csak én.”

Fotó: MTI/Kovács Tamás