A főpolgármesterség nem munka, hanem szolgálat

A főpolgármester éjt nappallá téve egyeztetett a tanácsadóival és helyetteseivel. Mindig az elsők között volt a városházán, a hétvége és a munkanap csak annyiban különbözött, hogy hétvégén otthonról dolgozott. Minden ügyet végigkövetett, legyen az az, hogy a Clark Ádám téri aluljáróban nem fért el a villamos, amit a BKV vett, vagy az, hogy jött egy tervező egy fontos épülethez.

Ezek a fenti sorok Tarlós Istvánról szólnak. Első kézből tudom, hogy így dolgozott városvezetőként. 

A következő sorok pedig utódáról, Karácsony Gergelyről szólnak. Aki augusztus 24-én összefoglalta egy mondatban mindazt, amiben az összes vele kapcsolatban felmerülő probléma gyökerezik:

„Bár előválasztási kampány van, én azért napi 8 órában továbbra is Főpolgármester vagyok, természetesen, hiszen ezért kapom a fizetésemet.”

Karácsony Gergely azt nem érti meg – amit egyébként a polgármesterek nagy része mind itthon, mind külföldön nyilvánvalóan ért –, hogy ha a szavazók bizalmat szavaznak az embernek és megválasztják főpolgármesternek, az nem olyan, mintha egy állásinterjú után egy cég felvette volna egy napi nyolcórás melóra, ami után kiesik a billentyűzet vagy a csavarhúzó az ember kezéből.

Az egy szolgálat. amely a szavazatok többségének a megnyerésétől, legalább a mandátum lejártáig tart. Ha kell, hajnalban, ha kell, éjszaka. Annak, aki van olyan szerencsés, hogy elnyeri a bizalmat, annak az embernek éjt nappallá téve kellene dolgoznia a lakosságáért. Nem csak azokért, akik megválasztották.

Ha Karácsony nyolc óra munka után nem tenné le a lantot, lehet hogy a város életével kapcsolatban egy pár dolgot át tudna gondolni vagy meg tudna figyelni. Átgondolhatná például, hogyan kellene a rendelkezésére álló gazdasági és humántőke forrásokat észszerűen felhasználni és a város lakóinak az életét jobbá tenni. Esetlegesen akár megfigyelhetné azt, ahogyan a mocsok szépen fokozatosan ellepi az utcákat, vagy akár azt, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy az emberei lemondásra kényszerítenek másokat, tengerben lovagolnak (amit már önmagában is röhejes leírni), vagy épp konkrét eredmény nélkül százmilliókat szórnak el. Sajnos úgy tűnik, hogy ez a lista folytatódhatna az idők végezetéig.

Karácsony leteszi a lantot nyolc munkaóra után, és ezt még meg is vallja büszkén.

Úgy tűnik, nem szolgálni jött Budapest lakosságát. Egyre világosabb, hogy csak ugródeszkának nézi az itt élő a majd’ kétmillió embert. Nem lehet úgy jól szolgálni, hogy ne azok lebegjenek a lelki szemei előtt a vezetőnek, akiket szolgál.

Hangolódhatunk: mindezek miatt Budapest a következő időszakban újabb mélységeket, még rosszabb állapotokat fog elérni és átélni.

Elvégre a legjobb Forma-1-es autó se ér semmit egy jó vezető nélkül. Én azért továbbra is hiszem, hogy a mi városunk a legjobb Forma-1-es autó. Csak azt kellene elérnünk, hogy újra annyit érjünk, mint rég.

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád