Karácsony Gergely azt nem érti meg – amit egyébként a polgármesterek nagy része mind itthon, mind külföldön nyilvánvalóan ért –, hogy ha a szavazók bizalmat szavaznak az embernek és megválasztják főpolgármesternek, az nem olyan, mintha egy állásinterjú után egy cég felvette volna egy napi nyolcórás melóra, ami után kiesik a billentyűzet vagy a csavarhúzó az ember kezéből.
A főpolgármesterség nem egy munka.
Az egy szolgálat. amely a szavazatok többségének a megnyerésétől, legalább a mandátum lejártáig tart. Ha kell, hajnalban, ha kell, éjszaka. Annak, aki van olyan szerencsés, hogy elnyeri a bizalmat, annak az embernek éjt nappallá téve kellene dolgoznia a lakosságáért. Nem csak azokért, akik megválasztották.
Ha Karácsony nyolc óra munka után nem tenné le a lantot, lehet hogy a város életével kapcsolatban egy pár dolgot át tudna gondolni vagy meg tudna figyelni. Átgondolhatná például, hogyan kellene a rendelkezésére álló gazdasági és humántőke forrásokat észszerűen felhasználni és a város lakóinak az életét jobbá tenni. Esetlegesen akár megfigyelhetné azt, ahogyan a mocsok szépen fokozatosan ellepi az utcákat, vagy akár azt, hogy mit gondolnak az emberek arról, hogy az emberei lemondásra kényszerítenek másokat, tengerben lovagolnak (amit már önmagában is röhejes leírni), vagy épp konkrét eredmény nélkül százmilliókat szórnak el. Sajnos úgy tűnik, hogy ez a lista folytatódhatna az idők végezetéig.
Karácsony leteszi a lantot nyolc munkaóra után, és ezt még meg is vallja büszkén.