„Amikor ön külügyminiszter volt és nagykövet, akkor is szokás volt, hogy meghívnak külügyminisztereket a nagyköveti értekezletekre? Ráadásul olyanokat, akik nem a szövetségi rendszerhez tartoznak?
Ez viszonylag új divat. Az én időmben sem nálunk, sem más országokban nem volt ilyen, engem sem hívtak sehová. Úgy emlékszem, Martonyi János második minisztersége idején, 2010 után történt először ilyesmi. Akkor a brit külügyminiszter volt a vendég. Vagyis ez nem egy régi diplomáciai szokás, bár önmagában nem rossz kezdeményezés. A nagyköveti értekezlet a külpolitikán belül belügynek számít, ami ott elhangzik, általában nem kerül nyilvánosságra. Az mindenesetre jelzés, hogy kit hívnak meg és ki fogadja el a meghívást. Annak tehát mindenképpen van üzenete, hogy most egy olyan ország külügyminisztere volt a vendég, amellyel Európának és az egész világnak elég sok problémája van. Megjegyzem, bizonyára nem is hirtelen ötlet volt, hiszen egy miniszternek – de különösen az orosz diplomácia vezetőjének – zsúfolt a programja, tehát jó előre egyeztetni kellett.
Az üzenet pedig egyértelmű. Hiszen a magyar külügyminiszter hétfőn arról beszélt, hogy az Egyesült Államok nem elég lojális a szövetségesével, vagyis Magyarországgal, kedden pedig már a magyar-orosz együttműködés előnyeit méltatta.
A véleményem ebben az ügyben évtizedek óta nem változott. Én nem vagyok orosz-ellenes, sőt, nagyon fontosnak tartom, hogy Magyarország jó viszonyban legyen Oroszországgal. Ez most könnyebb, mint a Szovjetunió idején, hiszen a két ország már nem szomszédos. Csakhogy a nemzetközi helyzet az utóbbi húsz évben jelentősen megváltozott, hogy mást ne említsek, rendkívül feszültté vált Oroszország és a NATO viszonya. Nem vélem tehát jónak, hogy – így fogalmazzak – a magyar külpolitika Oroszországgal flörtöl. Így azt sem tartom helyesnek, hogy az orosz külügyminiszter volt a magyar nagyköveti értekezlet díszvendége.
Az utóbbi napok eseményei, az afganisztáni válság, az összeomlás újabb feszültségeket váltott ki, ez még kétségesebbé teszi ezt a nagy barátkozást. Persze az ázsiai országban történtek Oroszország szempontjából sem jelentenek egyértelmű örömet, hiszen az amerikaiak kudarca feletti kárörömöt beárnyékolhatja, hogy ők is tarthatnak a fundamentalista, terrorista iszlamistáktól.”