„A kommunistákhoz átálló nyilas, az érzékeny fajta. Hiába egyívású a két emberellenes szélsőség, mégiscsak elvileg egymás antagonisztikus ellentétei, így komoly erkölcsi feladat lehet az ilyen embernek, hogy önmaga előtt is vállalhatóan keretezze a saját történetét. Jakab Pétert nem is erről akartuk kérdezni, mert a Jobbik szélsőbalra tolódását már mindenki tudomásul vette és elhelyezte a megfelelő polcon, sokkal inkább az érdekelt minket, ahogy a harciaskodó Jakabból gombnyomásra tör elő a Szomszédok sorozatból ismert legendás panaszkultúra. Ám a súlyos múltat cipelő párt elnökében tombolnak az indulatok és a bizonyítási kényszer. Még mindig azon dühöng, hogy lejákobozták pár éve egy tévéműsorban, és feltűnően szeretne az antiszemitizmus áldozatává válni, hátha így majd nem látszik, hogy ő is tevékeny részese volt a Jobbikot létrehozó és működtető gyűlölködésnek.
Még meg sem érkezett a Dunakeszin tartott lakossági fórumára a Jobbik elnöke, hogy aztán ott smúzolva-nyalizva egyenként kezet fogjon az összes megjelent érdeklődővel, máris inkább a Pesti TV riporterével indított szócsatát. Pontosabban elkezdte hajtogatni a betanult szövegeit, amelyekre semmiféle hatással nincs az, amit közben neki mondanak. Nemhogy kérdezni nem lehetett tőle, de sokadjára sem volt képes meghallani, megérteni, hogy az általa sérelmezett jákobozásban nem volt semmiféle utalás a származására, hanem egy szimpla névvicc volt.”