A Vatikánban bölcsőde várja a kisgyerekeket
A pápai állam dolgozói sokáig kiváltságos helyzetben voltak, de ott is megszorításokat vezettek be.
Az igazságügyi reform kifejezés nem cseng valami jól itt, Közép-Európában.
„Lengyelországban így nevezték azt a jogszabályt, amely de facto megszüntette a hatalmi ágak szétválasztását, hiszen az igazságszolgáltatást a jobboldali populista kormányzat érdekeinek vetették alá. Olaszországban azonban az igazságügyi reform kifejezés mostantól szimbólum: a párton kívüli miniszterelnök, Mario Draghi hatékonyságának jelképe. Ha kormányfői megbízatása alatt kizárólag ezt a jogszabályt fogadtatná el a parlamenttel, már azzal bevonulna a történelembe. A rendkívül körülményes olasz igazságszolgáltatás már régóta az ország szégyenfoltja. Elég egy dörzsölt ügyvédet felfogadni, és sikerülhet elérni a per elévülését. Ennek nyomán köztörvényes bűnözőket mentenek fel.
Hiába vádolták például Silvio Berlusconit számos korrupciós üggyel, valóságos macska-egér harcot folytatott a bíróságokkal függetlenül attól, hogy egyszer nem úszta meg a felelősségre vonást. 1959 óta az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) több mint 1200 esetben ítélte el Itáliát a bírósági eljárások rendkívül hosszú időtartama miatt, amivel Róma kétes értékű világrekorderré vált.
Mindezek fényében érzékelhető igazán, mekkora tettet hajthatott végre Draghi, az EU hathatós támogatásával. Brüsszel ugyanis a reform elfogadásától tette függővé a helyreállítási alap teljes, mintegy 200 milliárd eurós összegének kifizetését. Olaszországban még van súlya annak, amit az Unió mond, egy-egy bírálat kapcsán nem Brüsszel elleni hadjáratot kezdenek az ottani politikusok.”