„Fricz Tamás nemrég megjelent, Magyar Nemzetben publikált írása, amiben a huxit elméleti lehetőségeit latolgatta – pestiesen szólva – elég nagyot ment. Személyesen Dobrev Klára is reagált rá, mondván, Fricz valójában Orbán Viktor hangja. A DK miniszterelnök-jelölt-jelöltje szerint ez egy monitorozás a kormánypártok részéről. Hadd látom, úgymond, mennyit ér a retorika, gondolhatta magában Dobrev. Ha valaki, hát én pontosan ismerem, milyen az, amikor hasonló ostobaságot hoz elő az ellenzék.
Talán páran emlékeznek még arra, hogy 2018 nyarán több cikket is írtam a Nagy Imre-kultuszról. Arról a jelenségről, ami sajnálatos módon a mai napig létezik. Akkor azt állították a mindig jól értesült baloldaliak, hogy én pontosan ugyanúgy járok el, mint ahogy most Fricz: a kormánypártok nevében, és utasítására felmérem a lehetőségeket. Ha halló fülekre találnak meglátásaim, folytatódik a kultuszellenes harc, ha nem, hát majd mínuszos hír lesz a publimból.
És mivel viszonylagos érdeklődést váltott ki, hát végül csak megérte elszállítani a Nagy Imre-szobrot a Kossuth térről! Időnként elcsodálkozom, milyen világban, még inkább dimenzióban élhetnek a progresszívok. Mármint arra gondolok, hogy ők valóban elhiszik, hogy így működnek a dolgok. Belátom, náluk minden bizonnyal valóban ilyen szabályrendszer mentén cselekednek, de ha tudnák, hogy az én fejemben miként született meg a cikkek gondolata…!”
Nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq