„A fejlett világ figyelme ismét Afganisztán felé fordult. Nem csak azért, mert ismét divatos – főleg a közösségi médiában - leereszkedő sajnálattal sopánkodni a tálibok véres karmai közé került ország lakóinak sorsa felett, de Európa várhatóan – talán minden korábbinál nagyobb mértékben – ismét komoly migrációs nyomás alá kerül. Nem tét nélküli tehát számunkra sem, mit kavarnak tőlünk keletre állítólagos barátaink és szövetségeseink.
Amikor az USA beleszarik a palacsintába, általában nem az amerikai nép megy gyomormosásra. Márpedig ilyen palacsinta már majdnem minden kontinensre jutott.
Biden elnököt már nem csak hazai politikai ellenfelei és választói kritizálják, egyre több egykori és jelenlegi szövetségese teszi szóvá, hogy el van ez b*szva rendesen és jó lenne kicsit lassabban és rendezettebben visszaadni a lassan két évtizede általuk játszó- és gyakorlótérnek használt Közép-ázsiai országot.
Nézzük a híreket, a kétségbeesetten menekülni vágyó, de reménytelenül csapdába került emberekről készült felvételeket, a bárgyún mosolygó Joe bácsit, aki újra és újra hajtogatja, hogy mindenki hülye, csak ő helikopter és azon tűnődünk, vajon ez hogy történhet meg?
A világ legerősebb szuperhatalma ennyi fegyver és pénz birtokában hogy tud újra és újra pofára esni?”