A kifogások gerendák, amelyekkel a kudarc házát építed.
„»A kifogások gerendák, amelyekkel a kudarc házát építed.«(Donald Wilder)
Minden korszaknak megvannak a maga fő indokai, vagy inkább kifogásai, amelyek egyrészt senki számára nem szorulnak egyéb magyarázatra, másrészt jolly jokerként bárhol, bármikor felhasználhatók. Ugye, kitalálta a kedves olvasó? Igen! A mi joker szavunk a Covid.
Van annak valami sajátos íze, ha az ember fia egy hangversenyre beülve három óra hosszat kortárs zenét hallgat. Nem azt mondom, hogy olyan, mint a fogfájás, hanem azt mondom, hogy amennyiben az ember fia (jelen esetben én) erre a bizonyos koncertre már eleve fogfájósan ül be, akkor bizony jelentkezhetnek mellékhatások. Pláne ha a hegedű vagy a klarinét disszonanciája (szigorúan szerzői utasításra) a gyökerekig hatol. Hiába, na, a melódiák rezgéshullámai időnként a szívhez való szólás közben elidőznek a fogíny táján.
S már éppen törölném le szemem sarjából azt a könnycseppet, melyet az engem citromnak néző fájdalom facsart oda, amikor a rendező a kórus Vivaldija előtt megszólal:
– Vivaldi persze nem zongorára, hanem szimfonikus zenekarra írta ezt a művét, de hát ezekben a covidos időkben nem kockáztattunk.
Úgy kacagok fel magamban, mint egy zebralábszárat rágcsáló foltos hiéna. Hiszen a terem teli van, a székek normális közökre vannak egymástól, a folyosón pedig a szünetben – a kánikulára való tekintettel – mindenkinek ingyen ásványvizet osztogattak, s a műanyag poharakat nem kevesen össze-vissza fogdosták válogatás közben, hiszen nem mindegy, hogy melyik vizet veszi el az ember az ugyanolyan poharak közül…
Hazafelé ballagva azon töröm a fejem, hogy mi lesz, ha a kortárs zeneszerzőket megihleti a pandémia? Vajon micsoda művek születnek majd? Zene ütős és fúvós hangszerekre, valamint szájmaszkra? Pfizer-szonáta? Védettségi szvit? S vajon milyen kompozőri instrukciókkal? Gondolok itt »a közönség egymástól másfél méterre, plexi falak között hallgatja«, vagy „a zenészek a székekre helyezett laptopjaikkal, FaceTime-on, home office csatlakoznak be az online előadásba” utasításokra.
Bocsánat, hogy a tőlem szokásos aktuálpolitika tájáról kissé elkalandoztam ezúttal. De tudják, a Covid…”
Fotó: Eugenio Marongiu / Cultura Creative / Cultura Creative via AFP
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A független-objektívek is kénytelenek voltak beismerni az igazságot.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
