A kormány lakáspolitikája kétszer is megbukott

„A lépés felemás: miközben a korábbi bérlők lakhatása továbbra is – legalábbis jelen tudásunk szerint minimum két évig – biztosított marad, az üzletet nyílt pályáztatás nélkül, átláthatatlanul ütötték nyélbe. Egyelőre nem világos, mi az egyházi szervezetek koncepciója a rájuk bízott lakásállománnyal, és nem utolsó sorban a lakásokban lakó emberekkel. Azt ugyanakkor kár lenne tagadni, hogy a kormány az ügynökség létrehozásával végső soron olyan dolgot valósított meg, aminek a hiányát a lakhatási szervezetek évek óta hangsúlyozzák: egy nonprofit, szociális lakástársaságot, melynek feladata rászorulók lakhatásának biztosítása.

Ezzel a kormány beismerte, hogy a fennen hangoztatott álláspontja, miszerint a magyar emberek lakhatását a piacnak kell megoldania, lehetőleg saját lakásban, mert »a magyar úgy szeret lakni«, nem működőképes koncepció. Persze, ki ne szeretné a saját tulajdonú lakás biztonságát élvezni, pláne ha szinte ez az egyetlen lehetőség a megfizethető lakhatásra. Azonban a társadalomnak – nem utolsó sorban a kormány gazdaság- és társadalompolitikája miatt – van egy széles, és egyre szélesebb rétege, amely számára a piaci alapon szerzett saját lakás csak álom lehet. A lakhatási mutatók folyamatosan romlanak, lakhatási válság van, és számos szempontból Magyarország áll az egyik legrosszabb helyen lakhatás tekintetében az EU-n belül. Valahogy pedig azoknak az egyre nagyobb tömegeknek a lakhatását is biztosítani kell, amelyek egyre nehezebb lakáskörülményekkel néznek szembe, amihez ezek szerint már a kormány szerint is szociális lakásügynökségre van szükség. (...)

A Habitat for Humanity Magyarország éves kiadványaiban megjelent tanulmányokból kiderül, hogy a kormányzat lakhatási célú költései az elmúlt években 250-350 milliárd forint között mozogtak. Jellemző tendencia, hogy a kiadások egyre nagyobb részét teszik ki a rászorultsági alapon nem célzott, a tehetősebb rétegek érdekeit szolgáló támogatási formák, mint a CSOK, vagy az adóvisszatérítési támogatások. Összességében a lakhatási célú kiadások közül a NET költségvetése a csúcsévben, 2014-ben 37,4 milliárd forint volt – míg a teljes, lakhatási kiadásokra fordított összeg abban az évben valamivel több mint 200 milliárd forintot tett ki. Ebből az összegből pedig össze tudtak állítani egy számottevő lakásportfóliót.

Amiből az látszik, hogy ha van politikai akarat, akkor nem kerül különösebb erőfeszítésbe összehozni egy jelentős méretű lakásállományt. Az lenne az ideális, ha létrejönne egy számottevő nagyságú, a lakáspiac kirekesztő mechanizmusainak az ellensúlyozására is képes nonprofit lakásszektor, de egy ilyet időbe telik felépíteni úgy, hogy szakmai szempontból jól működjön, költséghatékony legyen, társadalmi szempontból ne legyen polarizáló hatása, legyenek társadalmilag érzékeny szakértők, akik tudnak vagyont kezelni, stb.”