A kancellár lemondott

„Az, hogy Kabulban németek és afgán kollégáik az életük miatt aggódnak, mert Merkel kormánya túl későn indította el az evakuálásukat, nem hátráltatta a kancellárt abban, hogy jelenlétével megtisztelje a Die Unbeugsamen című film első vetítését. A berlini Delphi-Filmpalastban a fotófal előtt mutogatta a rombuszt, beszélt a bonni köztársaság női parlamenti képviselőinek nehézségeiről – a film témájáról. Afganisztánról is szót ejtett. A nőknek ott »ezekben a napokban és órákban az életük miatt kell aggódniuk, mert részt vettek a politikában«.

Merkelnek ez a két fellépése egyértelművé tette: utolsó erejével végzi a munkáját, és nem akar vagy nem képes felelősséget vállalni kormányfőként. A katasztrofális afganisztáni kivonulás magától értetődően nem csak az ő hibája. Az USA és szövetségesei is alábecsülték, hogy milyen gyorsan visszafoglalják majd a tálibok az országot, és hogy milyen kevés ellenállásba ütköznek majd a nyugati milliárdokon kiképzett és felszerelt afgán katonák részéről. De a szövetségi kormány késlekedő reakciójáért a főnök viseli a felelősséget – akár tetszik neki, akár nem.

Sem Helmut Schmidt, sem Helmut Kohl vagy Gerhard Schröder nem ment volna moziba aznap este. Merkel demonstratív érdektelensége mindenesetre jól beleillik a német politika és nyilvánosság tudatlan és ignoráló magatartásához, amit az elmúlt két évtizedben tanúsított az afganisztáni katonai bevetés iránt. Senkit sem érdekelt, hogy a német katonák mit tettek és mit kockáztattak ott. Ehelyett a tényleges és vélelmezett, szélsőjobboldalisághoz köthető eseteket fújták fel alkalomadtán az államot magát is veszélyeztető botrányokká.”

Nyitókép: CHRISTIAN MANG / POOL / AFP