A Pegasus-híradásoknak a bemondásos, hit alapján elfogadásos jellege a legzavaróbb.
„Hogy voltaképpen micsoda a Pegasus-ügy, kik szervezték, milyen céllal, arra jelenleg kevesen tudják a helyes választ a Föld nevű bolygón. Mindössze előfeltevéseket igazolhatunk (ezt teszi a baloldal, amikor zsigerileg a magyar kormányra hárítja a felelősséget), vagy táplálhatjuk üldözési mániánkat, mondhatjuk, hogy minden mindegy, bárkit megfigyelhetnek, átvilágíthatnak anonim elkövetők 2021-ben.
Paranoiát nem ajánlanánk, de a véletlenekben sem hiszünk. A hazai baloldal által tálalt sztori túl kerek ahhoz, hogy igaz legyen. Azt, hogy tucatnyinál több világlap újságírói összetanakodtak, és az Amnesty International bábáskodásával kémkedtek egy jót az emberiség üdvére, csak nyeretlen kétévesek hihetik el. És nem azért, mert nincsenek a nagyvilágban tetterős, bátor oknyomozók, hanem azért, mert érdek nélkül ebben a szakmában, különösen a titkosszolgálatok világában nem szokás mozogni, igazából megmoccanni sem.
Az első kérdés tehát a régi módszertannal ellentétben most nem az, hogy kinek az érdeke (hiszen az rejtve van előttünk), hanem hogy ki az ügy vesztese? Kinek árt, kinek kellemetlen a Pegasus-felfedezés? Erre a kérdésre válaszolva talán valamiféle szándékot kitapinthatunk. Nos, a Pegasus-ügy vesztesei elsősorban a nemzeti kormányok és államok. Macron, Orbán Viktor, mások, de legfőképpen a leköszönő izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu, akire kettőzött erővel mutatnak rá a lehallgatási botrány titokzatos kirobbantói. A „legenda” szerint izraeli eredetű a Pegasus lehallgatórendszer, az izraeli állam és titkosszolgálatok globális üzletéről van szó. Izraelről nemhogy elvétve, de szinte soha nem olvasunk az újságok kémrovatában, minden, amit tudhatunk, annyi, amennyit évtizedek óta belénk sulykoltak híradások, filmek, a tudatipar valamennyi kelléke. Eszerint az izraeliek iszonyúan profik, mozgatják a szálakat, urai a helyzetnek. És akkor tessék, a semmiből támad egy ilyen leleplezés, amely az izraeli jobboldal, jelesül Netanjahu felelősségét veti fel. Nyomában pedig más állami és kormányzati szereplők felelőssége is kibukkan, mely szereplők dominánsan jobboldaliak, igaz, mutatóba akadnak baloldaliak is, mert aki dezinformálni szeretne, nyilván dezinformáljon jól.”