„Érkezett a hír »az nagy angol földről«, hogy – természetesen, megint – a teljes elfogadás és szeretet jegyében, hogyan homofób gyilkosozta le egy iskolaigazgató a diákjait, amiért azok nem akarnak részt venni a Pride-on.
Hogy mire? Vallási okokra hivatkozva? Na ne hülyéskedjünk már.
Opcionális közösségi program ide, szülői kérvény oda, az iskolaigazgató mégiscsak a »kötelezően választható« kategóriába pakolta a Pride-ot mindenki számára, kiegészítve a legkorszerűbb LMBTQ-foglalkozásokkal meg rendhagyó órákkal;
van itt minden, amivel felkészíthetik a megalkuvást nem tűrő, tengermély elfogadásra a jövő generációit.
Bár nem nagyon csodálkozunk azon az anyukán, aki kivette a gyerekét az iskolából, a magyar gyermekvédelmi törvényben foglaltakra kísértetiesen hasonlító indoklással: a gyerekekre kérdezés nélkül rákényszerítenek ideológiákat, a szülők kezéből pedig minden eszközt kivesznek, amivel biztosítaná, hogy maga formálhassa a saját gyereke vallási-filozófiai világképét.
Amikor viszont a nagytiszteletű »én csak a homofóbia ellen küzdök« diri, habzó szájjal ordítja le a tízéves nebulókat – amiért azok inkább visszautasították a szíves invitálást a legbüszkébb felvonulásra –, mert ők gyakorlatilag meg akarják ölni a homoszexuálisokat, akkor az LMBTQ-mozgalom vakvágányán néminemű kisiklást érzünk végbemenni.”